Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 2. Háztűznéző, eljegyzés, "hídosás"

keletű; korábban nem varrattak külön menyasszonyi ruhát. A leány legszebb, legújabb ruhadarabjaiból állították össze a menyasszonyi viseletet, amely a század fordulón még színes volt, az 1910-es, 1920-as években azonban az ünnepélyesebb fekete szín lett az uralkodó. Egy 1924-es fényképfölvételen az ipolypásztói menyasszonyt még fekete félszoknyában, sötét kötényben, hímzett blúzban láthatjuk; térdig érő, alsó sarkain hímzéssel ékes, keskeny fehér tüllfátyola emlékeztet csak rajta a mai menyasszonyi ruhák időközben falumban is általánossá lett hószínére. Az eljegyzés időtartama nem volt hosszú. A karácsonyiújévi eljegyzést a tavaszon már követte a lagzi. Időpontjáról a templomi „kihirdetés" révén értesült a falu lakossága. „Házasulandók hirdettetnek első ízben" — jelentette a lelkész a lagzi előtti harmadik vasárnapon, megnevezve, akik eljegyezték egymást. „Isten áldása legyen a fiatal páron." A kihirdetést a következő vasárnapokon másod- és harmadízben is megismételte. A falu várakozását —• mozgalmas eseménynek, jó látnivalónak, mulatási lehetőségnek számított a lakodalom — fokozta, hogy közvetlenül a lagzi előtti vasárnapon a menyasszony ugyan még „civilben", de már „koszoróban" ment templomba. Fiatal rokon lányok és legények kísérték végig az utcán, mintegy előlegezve az igazi lagzi képét. Ezt vetítették előre az ekkorra már kinevezett lakodalmi tisztségviselők is. A „koszorósjányok"-nak, a nyoszolóasszonynak, a násznagyoknak ekkor még nem sok dolguk akadt; de annál több a vőfélyeknek, akiket nálunk „duruzsbák"-nak neveznek. A menyasszony, illetve a vőlegény legközelebbi rokonai közül kerültek ki. Lakodalmi jelvényeikről — kabát hajtókájába tűzött, térden alul érő szalag (a fehér a vőlegény, a rózsaszín a menyasszony duruzsbáját jelképezte), aranyozott rozmaringgal ékesített kalap, felszalagozott nádpálca — bárki fölismerhette őket. A lányos és a vőlegényes házat képviselő két duruzsba gyerekekből verbuvált „kisduruzsbák" kíséretében járta be — a lagzi előtti vasárnapon — a falut, „hídosta" a rokonokat, ismerősöket, szomszédokat. A hídosás — legalábbis a húszas években — mindig reggel történt. A duruzsba „reggeli beköszöntő"-ve\ toppant be a házba: „Ha engedett a fölséges Isten a sötét éjszakának minden403