Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 1. Párálasztás, kapcsolatteremtés

A nyári-őszi nagy munkák után az idősebbeknek a pihenést, a fiataloknak a szórakozást jelentette tehát a tél időszaka, benne az összejárás nagy lehetőségével, a fonóval. Heteken, hónapokon át naponta este tízig-tizenegyig is pergett a rokka, készült a szál — a barátságok, rokonszenvek, szerelmek szála is, hozzákötve minden lányhoz a maga gavallérját, vagy ahogy falumban mondták, minden mai mellékzöngétől mentesen, a „szeretőjé"-t. Kapcsolatteremtő alkalom volt a tánc is, a szigorúan betartott böjti időszak kivételével sűrűn, kéthetenként ismétlődő mulatság, melyet a falu kocsmájában tartottak. A lányok minden esetben (de gyakran a legények is) anyjuk kíséretében vettek részt a mulatságon. Jó alkalom volt ez az asszonynépnek, hogy szemmel tartsa a fiatalokat, másrészt meg hogy maga is nézelődjön, tereferéljen. Boldogult legénykoromból, a hatvanas évek derekáról, amikor pedig, félresöpörve minden hagyományt, már a twist járta, még mindig előjön a kép: fejkendős nénikék ülik végig az asztalok nélküli széksort, amely körbefutja a művelődési ház vagy a vendéglő nagytermét, s nézik, nézik a tánc forgatagát. Nézték persze — főleg a század első felében — a hírharangok, a fiatalok összeboronálásán ügyködők, a kommendálók, az egymással majdan nászasszonyi kapcsolatba lépők is, gyakran a mulatságon döntve el egy-egy fiatal házasságának alakulását. Itt, a bálokról szólva említem meg a fiatalok érzelmi színvallásának egy sajátos formáját. A két háború között még divatban volt, hogy a legény a neki tetsző leánynak éjjelizenét adott. Egy-két cigányt vitt magával a lány ablaka alá, s ott (polgári ízlés is keveredik már a parasztkultúrába) rendszerint a „Jártam ablakid alatt..kezdetű divatos slágert húzatta el. A dalra a leány sajátos jelbeszéddel válaszolt: ha sötét maradt az ablak, hidegen hagyta a vallomás; háromszori gyufagyújtás viszont azt jelentette, hogy a remény fényeit villantja föl a legény előtt, szívesen veszi közeledését, elvárja őt a „jányos napok"on. Mint abban az időben mindent, a lányokhoz járás gyakoriságát és időpontját is a faluközösség íratlan, de szigorúan betartott hagyományrendje határozta meg. Ipolypásztón a kedd, a csütörtök, a szombat és a vasárnap volt elfogadva 400