Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 1. Párálasztás, kapcsolatteremtés

„jányos nap"-ként. Számuk kevesebb lehetett, ha úgy hozta a dolog — pl. az aratási munka —, több azonban nem, mert az már illetlenségnek számított volna. A lányokhoz járás egyébként nem jelentett föltétlenül komoly házassági szándékot, sok esetben még csak szerelmet sem; a szórakozás, bolondozás lehetőségét kínálta, s a házhoz járó legények sorából csak idővel vált ki az, akire úgy tekintettek, mint leendő vőre. A legények csoportosan, hárman-négyen társulva jártak lányokhoz. Az illem úgy kívánta, hogy vacsoraidő után menjenek. Ha korábban toppantak be, még mielőtt a háziak az asztalt lerámolták volna, rosszalló-megszégyenítő éllel azt mondták róluk, hogy „mosogatóvízre gyüttek". Az illemhez tartozott az is, hogy a legények nem léptek be a konyhába, kihívták, „kizörgettík a jányt". A kizörgetés háromszori folyamatos, dobpergésszerű kopogásból állt. Erre a lány kiment, s a konyhaajtóban (vagy a kiskapuban) beszélgetett a legényekkel (vagy a legénnyel) akár órákon át. Még télen is, meleg „berinerkendő"-be bugyolálkozva, bosszúságára az anyjának, aki a konyhában a fáradtságtól el-elbóbiskolva „vigyázta" a fiatalokat. Akiknek képzeletét a csikorgó fagyban a népdalbeli kép forrósítottta föl: Barna legény az ajtómon kopog be: Én vagyok itt, barna kislány, eressz be! Gyere be, gyere be, csalfa babám, nem haragszik terád az édesanyám. Tedd be, babám, nyoszolyádat a falig, itt maradok kivilágos virradtig. Reggelig, Juliskám, sej, reggelig, míg a te jó édesanyád aluszik. Ilyen kalandra a szigorú erkölcsök miatt azonban nemigen kerülhetett sor. A fiatalok többnyire kinn beszélgettek, az utca szeme előtt. Ha valamilyen dolog, például tollfosztás miatt a lány nem tehette meg, hogy kinn ácsorogjon, szülei engedelmével behívhatta a legényt. Ez máskülönben csak akkor fordult elő, ha a „gyerékék" között már „komolyra fordót a dolog". 401