Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 1. Párálasztás, kapcsolatteremtés

Egy szem búza, keménymag, Bíró Marcsa, kié vagy? Nem vagy te senkié, csak az Urbán Janié. * Bíró Marcsa bő szoknyája, Tiszáról a Dunára, haj, beakadt a kapufába, Tiszáról a Dunára, haj. Nem a kapufa fogta meg, Urbán Jani markolta meg, Tiszáról a Dunára, haj. Amikor egy-egy legény nem minden célzatosság nélkül kiment, valamelyik lánynak (rendszerint a „szeretőjé"nek) is friss levegőt szívni támadt kedve. Ha túl sokáig élvezte a hószagú, csillagoktól ragyogó téli éjszakát, bentről fölhangzott a csúfolódó figyelmeztetés: Bíró Marcsa, gyere be, soká vagy má'odaki! Akkor akarná fonnyi, mikor haza kő mennyi, mikor haza kő mennyi! Evvel persze korántsem merült ki a bolondozás, a szórakozás lehetősége. Kicsapott a jókedv az utcára is. „Mikor unatkoztunk má a fonóba, hát főlőtőzködtünk Lucának, éméntünk a faluba. Vót ember még asszony is. Osztán kosarat vettünk a kezünkbe, osztán béméntünk a házakho, mondtuk, hogy szerencsétlenek vagyunk, messzirő gyüttünk, légyenek szívesek valamivé segítenyi. »Hát mit adjunk, mit adjunk, mink is széginyék vagyunk!-» Hát osztán mondtuk nékik, hogy »evesszük mi a zsirozót is! Még évésszük még mink a papirospénzt is. Csak légyenek szívesek valamivé segítenyi. Mer hát ennek az emberkének köll a traf ing is, mindig szíjjá! De hát ő nem mér szónyi, csak énnekém kő mindenütt beszényi, hát 398