Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 1. Párálasztás, kapcsolatteremtés

Kis angyalom, hány esztendős lehettél, mikor velem legelőször beszéltél? Tizenhárom meg egy negyed meg egy fél. Akkor babám, tizennégy se lehettél. Hol és hogyan tanultak bele a kapcsolatteremtés tudományába a fiatalok, a magukat egymáshoz illőnek-valónak tudók? ősszel kukoricafosztáskor jártak össze lányok és legények. Hasznost a kellemessel összekötve bolondoztak, beszélgettek, keresve a szerencsét hozó piros „kukuricacsívet". A századfordulón az általában novembertől márciusig tartó fonás időszakában jártak a legények, csoportosan, a fonóházakhoz, ahol nagyobb számú lány jött össze. „Émentünk fonnyi, fontunk — mesélte magnetofonra 1971-ben egy akkor nyolcvankét éves koronatanú. •— Oszt összegyüttünk sokan. Közbe dalótunk, táncótunk, gyüttek leginyek is, azok is ott nékiátak viccőnyi vélünk, annyira, hogy hát muszáj vót vélek mennyi táncónyi. Táncótunk, abbahagytuk a fonást, osztán mikor má' keves vót valamelyikünknek a guzsalyán, aztat levettük, osztán csinátunk belőle olyan két kis csomót, egyik vót Péterke, a másik Annuska. Osztán letettük a fődre, m'éggijújtottuk, oszt aszontuk, hogy amelyik jobban szereti a másikot, a' hajó még. (Előzőleg a legények és a leányok közül persze kineveztek egy-egy Péterkét és Annuskát •— Z. Zs). Akkor oszt mikor méghajót az egyik, akkor nékiátunk nevetnyi, oszt csúfótuk a többiekét." Lány és legény közötti rokonszenv, bontakozó szerelem „leleplezését" szolgálta ez a szokás, amely a korabeli házasságjósló műveletek körét gazdagítja. Akárcsak a sajátos párosító dalok: Tej, túró, tejföl, Bíró Marcsa, kelj föl. Itt a Jani, kopogtat, összevissza csókolgat. 397