Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 1. Párálasztás, kapcsolatteremtés

a férfiak viszont legénykedhettek kedvükre, előfordult — különösebben régebben —, hogy férj és feleség között „már" nyolc-tíz évnyi korkülönbség is volt; ilyenkor az asszony magázta az urát. A legények általában katonaság után nősültek, ám ha biztosítani akarták maguknak jövendőbelijüket — vagy mert hosszú katonáskodásra kényszerültek, még a Monarchia alatt, vagy pedig mert gazdag leányról volt szó, akit nem lett volna jó elszalasztani —, előfordulhatott, hogy előbb öltöztek vőlegényruhába, mint mundérba. Az évekig magára hagyott menyecskét — kikapós ne legyen! — ilyenkor az anyós tartotta szemmel. A suhancok régen tizenöt éves koruk körül váltak „leginy"nyé. Megvolt ennek is a rendje-módja. A századelőn még elterjedt, később — a falum legénytársadalmát alaposan megtizedelő első háború után — már ritkábban gyakorolt, de ismert szokás volt a „leginyavatás". A kamasz az idősebb s rendszerint rokon legények közül „leginykérésztapá"1 választott magának, pártfogót, aki beavatta a legényélet, a „jányokho járás" titkaiba. Az avatás mulatással járt, a kocsmában az „új leginy"-nek fizetnie kellett. Igazi legénnyé ütve már este is nyugodtan mehetett az utcára, amely korábban a legények bolondozásainak, csínyjeinek, lányok járásának volt szigorúan kisajátított színhelye. Nem kellett attól tartania, hogy mint gyerekkorában, beparancsolják, megszégyenítik, sőt — isten tudja, milyen logikát követve — megfürdetik. Szabadulván e veszélyektől, az „új leginy" beléphetett a kocsmába, járhatott mulatságokba, no és — ami a legfontosabb — a „jányos házak"-hoz is. Felkínálkoztak tehát előtte a kapcsolatteremtés, az udvarlás első lehetőségei. A nagy élmény, amely álmodozásokkal, fantáziaképekkel, gátlásokkal, szomorú levertséggel furcsamód, de teljes egészében tölti ki a kamasz és bakfis érzelmi világát, melankóliára oly hajlamos lelkét: Ezt a kislányt nem tudják, hogy mi bántja, úgy elhervad, mint ősszel az ibolya. Az ibolya az ősz miatt hervad el, én meg a babám miatt hervadok el. 396