Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 1. Párálasztás, kapcsolatteremtés

református községek — Bori, Fegyvernek, Mohi, Pózba — felé is. Az 1918—1938 közötti két évtized azonban alapjában véve rövidnek bizonyult ahhoz, hogy falum új házassági kirajzásokkal épüljön be a barsi egyházmegye református községei közé. Gyakorlati okok is azt diktálták, hogy házassági kapcsolatokat a közelebbi falvakkal — a református kisebbségű Ipolybéllel, Ipolyszakállossal, Zalabával, Kisölveddel, Kissallóval — alakítson ki. A párválasztásnak az országhatár s az új egyházmegye területi-földrajzi adottságai által erősen meghatározott, nem túl nagy körét a faluközösség még inkább szűkítette azzal, hogy házasságkötés tekintetében is, ha csak lehetett, „önellátásra" rendezkedett be. Az eladósorba cseperedett „nagyjányok" és „leginyek" a bizonyos fenntartásokkal fogadott „vidikiek" helyett egymás között, a falun belül kerestek maguknak párt. Ennek a — bizonyára régi hagyományokat szívósan őrző — gyakorlatnak az eredményeképpen jött létre (s élt egészen a második világháborúig) az a patriarchális közösség, amely szinte egyetlen nagy család módjára lakta a falut, s amelyben szegről-végről, ilyen-olyan ágról szinte mindenki rokona volt mindenkinek. Az állampolgári és vallási tényezők mellett döntő súllyal esett latba a párválasztásnál a nemzetiség is. És nem csupán 1918-tól. A török kiűzését követő újratelepítések idején a Börzsöny vidékén szlovák vagy szlovák kisebbségű falvak szigetei is kialakultak; Nagybörzsöny vagy Vámosmikola meg régen éppenséggel jórészt német ajkú volt. Elmúlt évszázadok egyházi dokumentumait tanulmányozgatva, nem találtam nyomát annak, hogy falumbeli magyar földművesek ivadékai más nyelvűekhez kötötték volna sorsukat. Akárcsak az ellentétes vallás, a más nemzetiség is kizáró ok volt a házasság ügyében. A református faluközösség e tekintetben is erős gyökerekkel kapaszkodott önnön hagyományaiba. Annál is inkább, mert a más nemzetiségű rendszerint más vallásút is jelentett, aki — úgy érezték akkoriban az emberek — tőlük kétszeresen is idegen. Nem változtatott ezen a magatartáson az 1918-cal kezdődő kisebbségi lét sem. 1938-ig a falu magyar jellege alapjában véve nem változott meg. Kerültek ugyan ide is cseh és szlovák határ- és pénzügyőrök, állami alkalmazottak, 389