Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 1. Párálasztás, kapcsolatteremtés

vasúti és postai tisztségviselők, őket azonban a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyük is elválasztotta az egyszerű földmívesek kemény világától, puritán életvitelétől. Maradt tehát a „guba a gubához, suba a subához" elve. Szokásban volt, hogy a lányok, ősi házasság jósló műveletet űzve, Luca napján gombócot főztek. Tizenhárom legény nevét írták föl cédulákra, melyeket ugyanannyi gombócba tettek, s várták, melyiket veti föl először a víz. A hiedelem szerint az elsőként fölszálló cédula viselőjéhez megy majd feleségül a leány. A valóságban sorsát nem ez a praktika döntötte el. Hiszen a szerelem hajdan is öntörvényű volt! Leány is, legény is a maga útját járta benne; sokszor a végcél: a házasságkötés előtt fordulva új, nem várt irányba. E tapasztalatot a nép a szerencsétlen Bíró Margit esetét megénekelve, balladában hagyta — tanulságképpen — az újabb nemzedékeknek sorára: Mi történt a Hont megyei határba? Bíró Ferenc Margit nevű leánya, Bíró Ferenc Margit nevű leánya, kinek az első tizedben nincs párja. A Margitot sok legény csalogatta, de legjobban a Kis Imre bíztatta: — Ne félj, Margit, szívem párja, szeretlek, nemsokára feleségül elveszlek. De Imrének más lyány járt az eszébe', üzenetét küldi a Cserépékhez. Hogy majd egyszer el fog ő oda menni, Cserép Zsuzsit feleségül elveszi. El is ment ő oda egy szombat este, Cserép Zsuzsi a kiskapuba' leste. Egy pár szép szót, forró csókot is adott, Kis Imrének asztalánál helyt adott. —- Most már, lyányom, menjetek pap elébe, neveteket írassátok a könyvbe. 390