Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - II. Villa Pazuth- Oppidum paztoh (1000-1541) - 1. Villa Paztuh: A "rab" cselédek faluja (1000-1240)

szabad földművelőkről van szó. Ha viszont az eladományozott ínekkel együtt igásállatot is adnak, akkor „rab" cselédekről. A korai Ipolypásztó lakosai ebbe a rétegbe tartozhattak. Személyük is, igásállatuk is a királyi udvar tulajdonából ment át Zsófia hercegnő és Lampert comes tulajdonába, s ott is marad mindaddig, míg a család tovább nem adta a birtokot a Korpona közelében fekvő bozóki apátságnak, melyet István király emlékére alapítottak 1127—1131 között. Falum ínjei a királyi, majd ispáni szolgálat után ettől fogva a kor további nagyhatalmának, az egyháznak tartoztak szolgálattal. Az 1100 körül tartott esztergomi zsinat így határozza meg az egyházi szolgálónépek kötelességét: „Az egyház ínjei (servi), ha saját marhájuk van, uruknak fél részt adnak abból, amit szántottak, az urasági marhával szántókéból pedig kétharmad rész az egyházé." A szabad és „rab" jogállású parasztnép közötti különbség tehát a tulajdonviszonyban s a szolgálat mértékében mutatkozott meg. Továbbá a jogi megkülönböztetettségben. A parasztnép közül abban a korban bíróság előtt csak az jelenhetett meg, akinek saját ekéje volt. Amiből világos, hogy az igásállatot nélkülöző „rab" cseléd tanúképességét korlátozottnak tekintették; legföljebb a vele egyívásúakkal szemben adtak szavára. Velük szemben a törvényhozás egyébként is drákói szigorral járt el. I. László törvénykönyvei például elrendelték, hogy a „rab" szolgának, ha lop, vágják le az orrát; ha netán ebből sem okulna, akasszák föl. Térjünk most vissza az oklevélben említett királyi udvarházra. Ha a XI. század utolsó harmadában (s valószínűleg már ezt megelőzően is) állott e rangos épület, kétségtelen, hogy Ipolypásztó népe ekkor már megtelepedett, igen korán kialakult tehát valamiféle állandó falumag. Az udvarház élén álló, a gazdasági egységet igazgató udvarispán — aki a falu eladományozásának korában bizonyos Gyula volt — bizonyára szigorúan ügyelt arra, hogy Ipolypásztó népét helyhez kösse. A XI—XII. századi magyarok falvai még afféle mozgó szállások voltak: sátraikat hol egyik, hol másik pontján verték föl a határnak. Csak a földek fokozatos feltörésével kezdtek kialakulni a vizek, lápok, halászóhelyek mentén álló téli szállások körül azok a falumagok, melyekből aztán állandó települések nőttek ki. Ipolypásztó hajdani lakói az ősi falu38