Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - II. Villa Pazuth- Oppidum paztoh (1000-1541) - 1. Villa Paztuh: A "rab" cselédek faluja (1000-1240)

mag helyét kitűnő szemmel választották meg. A Suttyomot vizek fogják körül: egyik oldalról az Ipoly félköríve, a másikról meg a Csárad patak. A vízközi földterület ilyenformán félsziget; nyugati részét az Ipoly—Garam közi földhát nyúlványai, köztük a falu fölé magasodó Máj-hegy zárják le. A község közepén a tengerszint fölötti magasság 115 m. A lapály, amelyen a Csárad, illetőleg a falut félkörbe kerülő Ipoly folyik, ennél három méterrel alacsonyabban fekszik. Ilyenformán a Suttyomot árvíz nem veszélyeztette sohasem. Itt, a letelepedésre kitűnően alkalmas, száraz lösztalajon alakult hát ki a régi falumag. Űjabb keletű főutcája alapján Ipolypásztó jellegzetes szalagtelkes falunak mondható. A telkek hosszanti irányban futnak egymás mellett, szép mértani rendben; a házak egy vonalban épültek, homlokzatuk a főutcára néz. E szalagtelkes faluval szemben az ősi Suttyóm mindmáig halmazfalu: a telkek nem egyformák, a házak tájolása különböző irányú, az utcák zegzugosak, a falukép zsúfoltabb. Mivel a középkori Pásztó fontos épületei — a kúria (kastély), palánkvár — kivétel nélkül e területen álltak, bizonyosra vehetjük, hogy már a XI—XII. században is itt építették fel otthonaikat — lakógödrök fölé emelt sátraikat?, földkunyhóikat?, kicsike vályogházaikat? — falum lakói. 1077—1095 között mindössze nyolc családfő élt itt. Mai fogalmaink szerint nem is volt ez „falu". Ám ha figyelembe vesszük, hogy az államalapítás korában, mint a történelmi statisztika szorgos művelői kiszámították, az átlagfalu három-öt családból állt, akkor a korabeli Ipolypásztót nevezhetjük akár „nagy" településnek is. Az ősi szálláshely képéhez, a királyi udvarházon kívül, csatlakozott a korai századokban még egy fontos épület. A templom. „Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két telekkel s ugyanannyi rabszolgával lássanak el, lóval és kancával, hét ökörrel és két tehénnel, harminc aprómarhával. Ruháról és oltártakaróról a király gondoskodik, papról és könyvekről a püspök" — rendelte el István király már 1030—1038-as törvénykönyvében. A pogány hitvilágot felszámolandó, parancsba adta: „Ha valamely pap vagy ispán avagy valamely más hívő személy valakit vasárnap ökrökkel lát dolgozni, vegyék el tőle az ökröt, és adják a várnépnek elfogyasztás39