Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 1. Párálasztás, kapcsolatteremtés

speaker, derűsen mosolyog, magában már a hangját próbálja. Tóth Bözsike, aki nyugodtan tölthetné be a menyasszonyi szerepet, piros rózsaarccal néz a partnerére. Ezekből már egy igazi pár lesz, akárki meglássa ... Végre hat óra tíz perc. Lukáč még Pozsonyban szaval, itt utolsót köhögnek az emberek, a szereplők pontosan kijelölt helyükön vannak, a speaker a mikrofon előtt áll, és hat óra után tizenkét perccel végre jelt ad a vonalvezető: kezdhetik. »Halló, itt Ipolypásztó« — hangzik a mikrofon előtt, és egypár jelenlevő szemében könny rezdül, mert a pünkösdi rózsa ünnepén, íme, a szó-virágok gyönyörű csokrát készítik minden hallgatónak. Menyhár János elfogulatlanul lép a mikrofon elé, és bevezetőül felolvassa alapos, tárgyilagos és sok tudásra valló előadását. Megemlékezik Ipolyságról és az Ipoly völgyéről, szép történeti visszapillantást nyújt, és vázodja a polócság kulturális helyzetét. Szeretnénk tapsolni, de a speaker már a lakodalmi közvetítést jelenti. Farkas István áll a mikrofon elé, és költői bevezetéssel kezdi meg a tulajdonképpeni néprajzi közvetítést. »Szlovenszkó magyar népe először fog ma kezet az egész világgal — mondja. Eljöttünk hozzátok, népek és nemzetek, hogy megmutassuk, a magyar palócfalu él, életét íme, a világ tenyerére fekteti«. Politikusok, képviselők, tanárok, szónokok megirigyelhetnék azt a nyugalmat, amellyel a pásztói földművesek belekezdenek a mondókába. Es most több, mint félórán át csupa öröm, csupa muzsika, csupa fürge, igazi magyar, hamisítatlan palóc rigmus, ami mind úgy árad a rádió hangszóróiba, hogy csak gyönyörűséget érezhetnek azok, akik hallgatják. A sok szép lakodalmas nóta úgy hangzik, mintha tanult dalosok énekelnék, pedig akik énekelték, azok reggelre kelve már az eke szarvánál dalolnak versenyt a pacsirtával. Fölhangzik a legszebb palóc nóta: Rózsapiros felhő az égen, szerelem a kislány szívében, Addig lesz szerelem szívében, míg piros a felhő az égen. 385