Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 1. Párálasztás, kapcsolatteremtés

Ipoly partján hallgat a malom, gyere ki a partra, angyalom. Körülvesz a csillag sugárral, búgó esti szellő dalával. Zavaros az Ipoly, ha megárad, meghalok én, rózsám, utánad. Ha meghalok, rózsám, teérted, rózsám, az is csak a te vétked. Jönnek a tréfás kérdések, megtudjuk, hogy a legboldogabb ember Ádám volt, mert nem volt anyósa. Jön a tány ér csörgés, a kínálgatás, a sírás, a lakodalmi lárma, s mind-mind olyan elevenen, olyan közvetlenséggel, hogy a reinhardti színházak drámai szereplői sem csinálhatnák különben. S amikor a lakodalom véget ér, hajnaltájt az éjjeliőr utolsót fúj kürtjébe, Farkas István a halkuló hangok mellett hangulatosan fejezi be a közvetítést... Még egy hosszú, csendben eltöltött perc, amíg Pozsony kikapcsolja Pásztót. És pontosan hét órakor a szereplők ajkáról boldogan hangzik az ujjongó lárma, Pozsony jelent telefonon, hogy a leadás nagyszerűen sikerült, és technikailag eddig a legjobb előadás volt. A szövegrészt már nem a montőrök és operatőrök fogják megbírálni, de azt mindnyájan tudjuk, érezzük, hogy a legjobb adhatót adtuk. A dalárda tagjai egy szempillantás alatt vállaikra emelik Menyhárt igazgató urat, aki hetekig tartó munkája után most boldog mosollyal fogadja az őszinte magyar nép így megnyilatkozó szeretetét. De a fürge legények vállukra veszik Farkas Istvánt is, és mire a vendégek föleszmélnének, már Pálagya titkárt és Tilkovszky magyar intendánst is a levegőbe kapják. Megnyílnak az ajtók, a szereplők elegyednek a kint maradt, aggódó közönséggel, Kozák Dolfi rázendít a csárdásra, és kéthárom perccel később az udvaron folyik a hamisítatlan lakodalmas tánc." Eddig A Hét cikkírója, a Riporter név mögé rejtezett lelkes névtelen, akinek hálás lehetek, kései krónikás, hogy rögzítette: az első szlovenszkói magyar néprajzi közvetítés 1934 pünkösdhétfőjén éppen a szülőfalumból, Ipolypásztóról hang386