Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 1. Párálasztás, kapcsolatteremtés

1. PÁRVÁLASZTÁS, KAPCSOLATTEREMTÉS „A pozsonyi rádióban már hetek óta folyt a levelezés a közeli Ipolypásztóval — írta 1934. május 16-i számában az ipolysági A Hét című hetilap riportere. — Az első szlovenszkói magyar néprajzi közvetítésről volt szó, és a sűrű levélváltás után jóformán teljesen titokban készült fel a falu dalárdája, hogy régi palóc nyelvemlékek alapján visszaadják az Ipoly völgyében dívó falusi lakodalmat. Próbálták, énekeltek, mondókákat gyűjtöttek. Menyhár János igazgató, a dalárda vezetője bejárta a szomszédos falvakat, és mindenünnen hozta a nép tele marokkal adott, és gyakran évszázadokon át egészségben és épségben megőrzött rigmusait. Szinte gyerekké vált a tiszta utcájú és tiszta lelkű nagy falu, mert érezte a közeli ünnepet, amikor kezet foghat az egész világgal, és megmutathatja, hogy apáinak örökségét nemhogy elfecsérelte, hanem hatványozott mértékben megőrizve, továbbfejleszteni is képes. Az előkészületek után már kora délelőtt megjelent Ipolypásztón a pozsonyi Rádiójournal operatőrje, aki felrakta a huzalokat, beállította a mikrofonokat, elrendezte a hangszűrőket, erősítőket, és sok kíváncsi nézte a munkáját, mert érezték, hogy ezeken a modern csodaszerszámokon át ma az egész világ egy-egy sarkán akad majd hely, ahonnan az Ipoly völgye muzsikáját, rigmusait hallgatják a pünkösdi levegő hullámain. Már a délelőtt folyamán megérkezett Farkas István író, aki a helyszíni közvetítést konferálta, majd délben megérkezett a rádió titkára és a magyar referens. Még rövid mikrofonpróba, a Szeleczky-féle nagyvendéglöt színpadi függönnyel kerítik el, s mire a harangszó templomba szólítja a népet, minden készen van. Hat óra előtt már folyik a telefonbeszélgetés Pozsonnyal. A légköri viszonyok nagyszerűek, most még Emil Boleslav Lukáč, a kiváló költő szavalja verseit, aztán mehet a közvetítés. A falióra egyhangúan ketyeg, nem tudja, hogy ketyegése esetleg elhallatszik a messze országokba. Menyhár János boldog mosollyal nézi népét, és azok szeméből a tanítójuk iránt érzett szeretet sugárzik rá vissza. Farkas István, a «-főpalóc«, rámosolyog a leányokra, azoknak jobban kell a biztatás, mert rosszul sírnának a mikrofonba. Koncz uram, a helyi 384