Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VI. Volt egyszer egy gyermekvilág - 3. Gyermekjátékdalok

liliommá. Eljátszotta ő is a fönt leírt jelenetet, majd átruházta szerepét egy második körtagra, a második egy harmadikra — és így tovább, míg csak liliom nem lett mindahány leány. Színjátékszerű — de nem szépítkezést, hanem leánykérést utánzó — dalos-táncos jelenet az előbbi játéknál bonyolultabb, mert az eredeti körformát lassan elfogyasztó, ám ugyanakkor egy újabb kört kialakító játék, a „Mész, mész, mész..." kezdetű is. Csoporttagok tetszés szerinti számban kört formálnak, leeresztett (menet közben: vízszintesre húzott) karral fogva egymás kezét. Kerül játékos (az „anya") a körön belülre, s a „kérő" személyében a körön kívülre is. Egymással ellentétes irányban lépkednek körbe-körbe, miközben a leányok gyűrűje is forog az alábbi dalra: Mész, mész, mész, termesz mész, termesz mésznek áldottsága, lehullott virága. Ez az áldott bor, ki mindenre forr, ha jót iszom belőle, a torkomra forr. A „torkomra forr" szövegrész után megszakad a mozgás. Anya és kérő összetalálkoznak a kör vonalának egy bizonyos pontján. Szembefordulnak egymással, és eljátsszák — immár dallam nélkül, kezdő szerepben az anyjával — az alábbi jelenetet: — Mit kerülsz, mit fordulsz az én házam körül? — Azt kerülöm, azt fordulom, szeretném az Ildi lányod. •— Ildi lányom odadom, lipitom, lapátom, eredj, édes lányom! Az „eredj"-re az anya kilendíti a körtagok közül azt a játékost, aki a párbeszéd alatt közte és a kérő között állt. A „megkért leány" elengedi a mellette állók kezét, megfogja a kérőét, s most már ketten kerülik kívülről a dalt ismét újrakezdő, megint csak mozgásba lendülő kört. Az énekelt 378