Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VI. Volt egyszer egy gyermekvilág - 3. Gyermekjátékdalok

részt követően ők ketten kérik meg a harmadik leány kezét, majd hárman a negyedikét és így tovább, mindaddig, míg az eredeti sor el nem fogy, illetve míg annak külső peremén ki nem alakul egy újabb kör. Oldalági rokona az előbbi játéknak az „Erzsébet asszony". Igaz, „anya" ebben nincs, ám „kérő" az van. A körtagok, leeresztett karral fogva egymás kezét, a dalocska kezdetén jobbra indulnak a kör vonalán; mozgásukat (kettőt-kettőt vagy egyet-egyet lépve jobbra és balra) olykor csárdáslépéssel tarkíthatják. Velük ellentétes irányban, balra kerülve a kört, a kérő halad. Közben persze zeng az ének, a már-már nonszenszbe hajló, homályos szöveg: Hol jársz, hova mész, te Erzsébet asszony? Innen, onnan, amonnan, fehérvári városba. Az kapitány üzente, az kantári hirdette, kisebbiket, nagyobbikat karcsú magasságra, azon pedig hat ló legyen, mind a hat ló szélen legyen! Cupp, édes rózsám! A dal utolsó előtti sorának végénél, a játszók megállnak, majd pedig — erősen hangsúlyozva a „cupp"-ot, mintha a csókot utánoznák — két körtag kidobja, körön kívülre perdíti maga közül azt a játszótársat, aki mögött a kérő a dalocska utolsó előtti sorának végén megállt. A kérő kézen fogja a „megkért" leányt, s egymás mögött ismét csak elindulnak az újraismételt dalra a körrel ellentétes irányban. Ahányszor ismétlik a dalt, annyival fogy az eredeti kör tagjainak a száma, s annyival nő az újonnan képződő kör. A párcserélő táncos körjátékok egyik legnépszerűbb, ma is közismert darabja azzal kezdődött, hogy a gyerekek meghatározták, ki legyen a „kiskacsa". Pajtásai, tetszés szerinti számban, leeresztett karral fogva — a dal során olykor vízszintesen feszesre húzva — egymás kezét, körbefogták őt. 379