Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VI. Volt egyszer egy gyermekvilág - 2. Néhány csoportos játék

figyelte a nyájat — a mondóka végén üldözőbe veszi a gazdasszonyához igyekvő báránykát. Ha az ügyes, asszonyánál menedéket talál. Ha nem szedi elég gyorsan a lábát, áldozatul esik: kisorolják a játékból. Az ismétlésen alapuló kis színjátékot mindaddig folytatják, míg valamennyi bárányka el nem játssza a fenti szerepét, vagyis míg a „nyáj" el nem fogy. Kergetősdi és verses színjáték elemeiből áll az „Anyám, anyám, éhezek!" kezdetű játék is. Szereplői: egy „anya", vele szemközt, de távolabb tőle egy „libapásztor", aki a több játékosból álló „libafalka" élén áll, s végül a „farkasok", akik a libáktól olyan messzire helyezkednek el, hogy a siker reményében vehessék őket üldözőbe. Miután valamennyi szereplő elfoglalta helyét a tágas tarlón, a libapásztor és az anya között az alábbi párbeszéd hangzik el: — Anyám, anyám, éhezek! — Gyere haza! — Nem merek! — Mitől félsz? — Farkastól. — Hol lakik? — Verembe. — Mit eszik? — Kosfejet. — Mibe mosakszik? — Aranytácsikába. — Mibe törülközik? — Kiscica farkába. — Hajtsd haza a libákat! — Hess haza, hess! A „hess!"-re a libafalka szétrebben, s fut, fut mindegyik játékos, hogy menedéket találjon az anyánál. Nyomukban a rettenetes „ordasok"; akit elkapnak, azt félreviszik a „verem"-be, vagyis kisorolják a játékból, amely különben addig tart, míg a többször megismételt párbeszéd és üldözés során valamennyi liba áldozatául nem esik a farkasoknak. 370