Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó
Hazahív a harangszó - VI. Volt egyszer egy gyermekvilág - 3. Gyermekjátékdalok
3. GYERMEKJÁTÉKDALOK A csoportos játékok világának változatos tájai közül a legeslegszebbik alighanem az énekes-táncos, a dalos-mozgásos gyermekjátékok tartománya. Nemesen egyszerű dallam, ötletekben és költői szépségekben gazdag szöveg, koreográfia: sétáló- és tánclépés, sokféle mozdulat és gesztus együttes hatása, összhangzata bűvöli-bájolja az e tartományba bepillantó íróembert, aki — sejtvén valamicskét a mai gyermekek esztétikai nevelésének válságáról — ámul és bámul: kócos surbankók, mezítlábas kislányok milyen természetes módon, az otthonosságnak milyen önfeledt örömével mozogtak a játékvilágban, tartományában a manapság sokat emlegetett „komplex esztétikai nevelés"-nek. Aki ebben a tartományban játszott, bár tán maga sem tudta: kincsek között játszott. Kincsek között, hiszen a rafináltan egyszerű játékdalok, mint zenetudósok mondják, középkori vagy tán még annál is régebbi énekek töredékeit őrizték meg a kései utókornak. Szövegükben — eltekintve a rövidke, közérthető rigmusoktól — sok a „modernül" merész logikai ugrás, a képek közötti éles vágás, a hirtelen áttűnés, a furcsán kifacsart szó — az a fajta „népi szürrealizmus", amely hajdanvolt varázsigék, ráolvasások, balladák, lakodalmi énekek, a felnőttek dalkultúrájából lesüllyedt szövegek morzsalékait őrzi áttekinthetetlen gazdagságban és kimeríthetetlen változatosságban. A dalszövegek esetenkénti homályossága a játszadozókat persze egyáltalán nem zavarta: számukra a szónak nem a fogalmi, hanem az érzéki, a ritmikai üzenete volt a fontos; figyelmüket a cselekmény, a koreográfia kötötte le, a játékcél, amely afféle rejtett, a játszadozás önfeledtségébe burkolt pedagógiai szándékként egyúttal önnevelés is volt: fejlesztette a ritmusérzéket, a figyelőképességet, a gyorsaságot, ügyességet. E dalos-mozgásos játékok rendkívül népszerűek voltak Ipolypásztón is. Mai nagyanyáktól, dédanyáktól szedtem össze belőlük egy csokrot — emlékezésképpen elillant évtizedekről, s ajándékképpen: a mai unokáknak, akik e játékdaloknak legföljebb a szövegét szívták magukba úgyahogy egy-egy jobb óvodában, iskolában; a játék mozgásformáiról viszont nem hogy nekik, hanem legtöbbször még 371