Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VI. Volt egyszer egy gyermekvilág - 2. Néhány csoportos játék

ségének bizonyítására — a természetesebb nyelvezetű, érthetőbb kiolvasókból is: Egyedem, begyedem, tenger-tánc, Hajdú sógor, mit kí-vánsz? Nem kí-vánok egye-bet, csak egy darab kenye-ret. * Egy, kettő, három, négy, öt, ő nekem harisnyát köt. Se ne legyen nagy, se ki-csi, ö a fogó, ő áll ki! összetettebb az előbbieknél az üldözésen és menekülésen alapuló játékoknak az a formája, melyben a „sportos" mozzanat mellé a népköltés úgy társul, hogy kis népi színjáték jön létre. Az egymással szemközt nagyobb távolságban elhelyezkedő „gazdasszony" és a több játékosból álló „nyáj" első „báránykája" például az alábbi párbeszédet játssza el: — Hol jártál, báránykám? — Zöld erdőben, asszonykám. — Mit ettél, báránykám? — Zöld füvecskét, asszonykám. — Mit ittál, báránykám? — Forrásvizet, asszonykám. — Ki vert meg, báránykám? — Juhászbojtár, asszonykám. — Mivel vert meg, báránykám? — Furkósbottal, asszonykám. — Hogy sírtál, báránykám? — Me-e! Me-e!, asszonykám. A megríkatott, bánatos bárányka a párbeszéd végén asszonykája felé fut, hogy vigasztalást találjon nála. Igen ám, de újabb szereplők lépnek be a játékba: a „farkasok". Két csoportjuk — amely a párbeszéd alatt nagyobb távolságból 369