Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VI. Volt egyszer egy gyermekvilág - 1. Vásárfiák, játékszerek

lagokból állították össze; színes cérnával orrot, szemet, szájat hímeztek rá. A haja kenderből készült; fejére az ügyesebb kezű lányok — meg ne fázzék a pici! — „süsü"1 (babasapkát) szabtak-varrtak. „Alvós babám is vót — emlékezik vissza nevetve adatközlőm —, de a rongybaba vót a kedvesebb. Azt lehetett hurcolásznyi az udvaron; mindegy vót annak, ha a tyúkvályóba esett, ha a ganaj szélibe. Olyan vót, mint a szenestuskó; olyan fekete. Lugzáskor még, a' vót akkor a nagymosás, édesanyám főtétte a lugzóba, oszt mégint tiszta létt" Készítettek babát kukoricacsőből is a lányok. Lefosztották a csövet, kétfelé választották, majd „rettenetes élvezetve" befonták a „bajusz"-t, gyönyörködve a kezetlen-lábatlanarctalan, mégis oly kedves copfos kislányban. Nyár végén, őszelőn, vállalva annak kockázatát, hogy felbukkan hátuk mögött a szigorú csősz, kerek zöld takarmánytök után kajtattak a gyerekek a kukoricásban. „Kézikas"-t készítettek belőle. Ügy vágták körül a tököt, hogy felső részén egy „kandlifogó forrná jó" sáv maradjon; az üreges alsó részt pedig kanállal kikaparták, kitisztították. Végül kicifrázták a kosarat: „Hajtővé olyan mintákot rajzótunk rá, hogy né tovább." Tökből készült a libapásztorok kedvelt ijesztgető játéka, a lidércfényként bolyongó, hordozható „töklámpás". Fogója, rövidebb változatban, olyan mint a kézikasé. Felső részébe szemet, orrot, szájat vágtak; aljába pedig gyertyát állítottak. „Olyan vót az, mint az ördög, ahugy világított, mikor sétítbe hurcolászták a libapásztorok hazafelé." Fokozta a „kísérteties" hangulatot a tompa tütülés is: föl-fölhangzó hangja a „töklevéldudá"-nak. Hogyan készült e kezdetleges kis hangszer? Töklevélszárat, lévén az szúrós, zsebkéssel gondosan simára kapartak, majd úgy vágták le a levelet a szárról, hogy az utóbbinak a belseje ne üreges legyen, hanem telt: a levélkorona „ránövésével" telített. Három-négy centiméternyire behasítva a töklevél telt végét, kettősnyelvű játékhangszer került ki a gyermeki kezekből; dallamjátszásra ugyan alkalmatlan volt, dudálása azonban így is jó szórakozást ígért. Ha már a hangszereknél tartunk: liba vastagabb szárnytollából „tollsíp" készült. Levágva a tollszárcsövet a tulajdonképpeni tollas szárról, olyan csövecskét kaptak, amelynek 366