Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - V. Édesanya-nyelven - 3. Szó-kincseim

Eszibe jutott a bírónak a kődós tanácsa, azt mondta hát: — Éhoztam. — Hal lám, hol az a bárány? Megszeppent ére a bíró, de hallja ám, hogy a kódós aszón-• gya: — Itt vagyok én! Odaníz a király: — Hát hugy vagy te nyócéves bárány? — Ugy vagyok, fölsígés királyom, hogy mikor nyócéves gyerek vótam, olyan szelíd vótam, mint égy bárány. Tetszett Mátyás királynak a felelet. — No, jó van. De el-i hoztad a tizenöt éves pávát? — fordót a bíróhoz. — É, fölsígés királyom. — Hol van? — Itt vagyok én — mondta ére megin a kódós. — Mikor én, fölsígés királyom, tizenöt esztendős vótam, hetyke leginy vótam: cifrán őtözködtem, illégtem-billégtem, tettem magamot, mint a páva. — No, ez is jó van — szót a király. — Hát a harmincéves farkast el-i hoztad? — El én — mondta, ugy ahogy kitanították, a bíró. — Hal lám, hol van? — Itt vagyok én — mondja mégin a nagyesző kódós. — De hát hugy léhetsz té a harmincéves farkas? — Ugy, hogy mikor én harmincéves vótam, dogoztam erősen, hajtottam magamnak, ha léhétt vóna, még a hegyekét is magamnak kapartam vóna. Tehetetlen vótam, mint égy farkas. No, tetszett a királynak ez is. — De hát a hatvanéves medvé-t el-i hoztad? — Éhoztam — mondja a bíró, akinek közbe má méggyütt a bátorsága. — Hol van? Megint a kódós szólát még: — Itt vagyok én. — Hugy az isten csudájába léhetsz té a hatvanéves medve? — UdV) fölsígés királyom, hogy mikor én hatvanéves léttem, méglassótam. Szungyítottam vóna réggétő napestig, 361