Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - V. Édesanya-nyelven - 3. Szó-kincseim

estető reggelig. Nem tetszett nekem az égvilágon semmi, morogtam, dirmégtem-dörmögtem, olyan vótam, mint egy vín medve. Ěfogadta a király ezt is. Osztán jőtétte a legfogasabb kérdést: — Hát a százéves tojást el-i hoztad? — Ehoztam, fölsíges királyom. — Hát akkor add elő! No, mégréműt ére a bíró, mint ki vesztyit érzi, de megin csak aszongya a kódós: — Itt vagyok én, fölsíges királyom. — Hát hugy a csudába vagy té a százéves tojás? — Ugy vagyok én — aszongya a kódós •—, hogy mire elértem a száz évemét, a fejem a térgyemig hajlott, meggörbőtem, olyan vagyok, mint egy óriás tojás. Nagyot nevetett ére a király. A kódost száz aranyvá jutalmazta, a bírót még, mer hogy mégménekőt a fejvesztéstő, hazabocsájtotta. Azőtte mondják, hogy jó az öreg a házná." Így szólt a mese, ilyen volt az az otthonmeleg, falumeleg, szülőföldmeleg nyelvi közeg, amely az utódok szívébe plántálta — éltessék, óvják, őrizzék ők is — lelkületét az édesanya-nyelvnek. 362