Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - V. Édesanya-nyelven - 1. A szóejtés hogyanjáról

képzők köznyelvi ejtése lehet a forrása annak a nézetnek, hogy az ipolypásztói nép nem tartja nyelvét í-zőnek, jóllehet e vélekedésre — mint láthattuk — nincs meg minden alapja. A köznyelvtől való eltérés további eseteire bőven kínálja példáit az e hang is, amelynek — mint említettem már — nemcsak dallamosságát köszönheti nyelvjárásom, hanem azt a képességét is, hogy értelmi-jelentéstani szempontból el tudja különíteni egymástól az egybeeső alakpárokat. Ha így mondja falum embere: ne, akkor azt fejezi ki: nesze; ha meg úgy, né, akkor tiltószót használ. Számára a táj hegyes, a ceruza viszont hégyés. Amik a jobbágyoknak rémeik voltak, azok a deresek — az őszi hajnalok viszont deressek. Akik egymást eljegyezték: jegyesek — a bárányok viszont jegyéssek (jeggyel ellátottak. További ilyen alakpárok: szegék (ige) — szegek (főnév). Ti menték (jelen idő) — ők méntek (múlt idő). Kifestettem (múlt idejű műveltető ige) — kifestettem (ugyanilyen idejű cselekvő ige). Forrása a köznyelvi s a nyelvjárási szóejtés közötti különbségeknek egy-egy magánhangzó nyíltabbá válása is. U-ból o Ipolypásztón szókezdő helyzetben talán csak az onoka szóban lesz; hangsúlytalan szótagban viszont sűrűn jelentkezik ez a hangváltozás (búcsó, ocsó, kódós, savanyó, nagypofájó, széles välló), s törvényszerűen következik be az 1 lekopásakor: hátó, aló. Az -ul végű igék ugyancsak ó-ra fejlesztették a végüket: pusztó, bolondó, méglódósz, árónak. A házuk, marhájuk formák helyett így látja el birtokraggal a szót falum embere: házok, marhájok. A grammatikai helyzetben jelentkező, rendszerszerű hangváltozások jelentősen növelik az o beszédbeli gyakoriságát, még akkor is, ha e hangot — kedvéért a nálánál nyíltabb a-nak — bizonyos esetekben föladja nyelvjárásom, úgy ejtve a köznyelvi olló-t, hogy: álló, a sorompó-t, hogy: sarampó, a saroglyá-t, hogy: saraglya, a hombár-t, hogy: hambár, a vakond-ot, hogy: vakand, a mozsár-t, hogy: mázsár. A nyíltabbá válásnak újabb esete, ha a köznyelvi O-t a nyelvjárásban ő hang helyettesíti: tő, tető, söprő, gyűsző, gyűrő, szérő, físő. ö-vel hangzanak az -ű végű melléknevek: sűrő, keserő, nagy esző, továbbá az -ül végű igék: repő, merő, kíszősz, törőnek. Ez a hangváltozás, mivel nem 351