Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - IV. "Gólya, gólya vaslapát…" - 4. Keresztvíztől a szoknyáig

tek; egészségtelen volt és hurutot okozott. Részben a dudlit pótolta, részben pedig az íny dörgölésével a fogzást segítette elő a másik cumlifajta: a patikában vásárolt, egyik felén átfúrt „violagyükér", amely pertlin lógott a kisgyermek nyakában. A csecsemő máklevezését, melyet a két háború között tiltottak már a rendeletek, hallomásból ismerik adatközlőim. Az egykori anyák életét az állandó munka, a soha nem fogyó „dolog" menete határozta meg. A néhány hónapos csecsemő, az egy-két éves kisgyermek, főleg ha „komisz", nyűgös és erősen „rívós" volt, nem akadályozhatta a megszokott életritmust, nem zavarhatta sírásával — különösen nem aratási, hajnali háromórai korán kelések idején — a vele egy szobában alvó felnőtt családtagok nyugalmát. Az órák hosszat síró gyermeket ezért jobb híján mákfejből készített (cukor hozzáadásával két-három kávéskanálnyira lefőzött, kocsonyásan sűrű) teával bódították álomba. Egészségtelen álomba, tegyük gyorsan hozzá, hiszen a mákony — mint adatközlőim elítélően mondták — „hülyítő" hatású volt. Jobb érzésű anyák kerülték is a használatát; inkább vállalták az éjszakai félébrenlétet : ágyukon fekve egy lábukra kötött madzaggal próbálták csendességbe ringatni a síró-rívó bölcsőt, melyet egy-egy falusi faragóember vagy maga az apa készített, faragott ki díszesen. Ráérősebb napjaikban meg szelíd zenéjű ritmusokkal simogatták, szavakkal csitítgatták az anyák nagyhangú kis csemetéiket: Tente, baba, tente, itt van már az este. Nyuszika is alszik, esti harang hallszik. Hinta, palinta, karácsonyi kis hinta. Majd elvisznek Lédére, ottan szabad rínyi, hangot köszörőnyi. 344