Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - III. Asszonymunkák - 2. Baromfiültetés

riem tették vissza a fészekbe; „kivált" tojásnak tartották, amelyből nem lesz kisliba, vagy ha igen, csak véznácska, „fias-záp". A tyúkültetés időpontjainak kiválasztásában többféle tapasztalat és hiedelem érvényesült. Először kora tavasszal — márciusban, áprilisban — raktak tojást a kotlós alá, mégpedig mindig páratlan számút: tizenhetet, tizenkilencet vagy huszonegyet. Másnak — „nehogy ěvigye a hasznot" — tojást addig nem adtak, míg maguk meg nem ültették a tyúkokat, melyek közül különösen a fekete színűeket tartották jó kotlósnak; ezeknek a tojása ugyanis egészséges, pirosabb héjú, nem olyan sápadt, mint a többié. A fészket fűzfavesszőből fonott kosarakban búzaszalmából készítették el. Az első napokban, hogy megszokja az ülést, sokan rostával takarták le a kotlóst, amely elé általában árpát és kukoricát szórtak, ettől ugyanis „nem hízza föl magát". Akadt gazdasszony, aki a tyúktojásokat is lámpázta; többnyire azonban, mint említettem már, langyos vízben próbálták ki, mozognak-e az embriók. A másodszori tyúkültetés időpontját úgy választották meg, hogy a kelés júniusra ne essék: a nyári forróság ugyanis „megeszi" a kiscsibét. Július utolja felé, „gépelés táján" végezték a második ültetést, „asztag alá kéjtettek", számolva azzal, hogy felnövekszik a csibehad a szérűn elhullott szemen. Attól, hogy „rúzsára" keltessenek, igencsak óvakodtak; az a csibe ugyanis, amely csipkerózsanyílás táján bújik elő a tojásból, beteges lesz, gyönge, s elhull előbb-utóbb. Jónak tartották viszont a „két asszonyközi" — augusztus 15. és szeptember 8. közötti — ültetést, amely már a harmadik baromfinemzedéket hivatott biztosítani. Télire szintén azokat a tojásokat rakta el legszívesebben a gazdasszony, amelyek két asszonyköziek voltak. Apró termetű, szürke és fehér színű ludak — „parasztlibák" — tartoztak hozzá még az udvaroknak s az Ipoly-partnak a képéhez, s ahhoz a látványhoz, melyet az aratás utáni tarlók nyújtottak: Isten ege alatti játszóterei a feltarisznyázott, ostoros libapásztorok sötétedésig gondtalanul játszadozó hadának. Húst, zsírt, dunyhába való pelyhet adtak a libák; érthetően vigyázták hát kelésüket különös gonddal az asszonyok. Árgus szemmel figyelték, mennyire „tojatkoznak ki" a ludak, 318