Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - III. Asszonymunkák - 3. "Tollfosztóban voltam az este…"

meghozza-e mindegyikük az elfogadható mennyiségűnek tartott — tizennégy-tizenöt — tojást. Az egyes ludak tojásait gondosan különválasztották, osztályozták: lúd alá tudniillik — ellentétben a tyúkkal — csakis a saját tojása kerülhetett. A szakajtókban éppen ezért külön-külön várakoztak a lúd megheverésének idejére a tojások, ellátva tintaceruzás jelekkel: Ö. F. (Öreg Fehér), T. (Tarka), B. (Babos), L. (Libalúd). Az M.mel jelölt — Mátyás-napi — tojásokra különösen odafigyeltek. „Amit a lúd Mátyáskor szokott tojnyi •— az február 24-én van —, abbó hibás liba kél ki." Nem is tették fészekbe az e napi tojást. Fűződött babona azokhoz a lúdtojásokhoz is, melyek egyheti lámpázás után meddőnek bizonyultak: felnőttek fogyaszthatták őket, gyermekeknek viszont — „kiváttak né légyenek" — tilos volt enni belőlük. 3. „TOLLFOSZTÓBAN VOLTAM AZ ESTE .. •— A dunyhákba és vánkosokba szánt, eladósorban levő leányok hozományának gazdagítására szolgáló „tollú"-t télen fosztották meg az asszonyok, akiknek életében e jellegzetes munka a szomszédi-rokoni összejárásoknak, a tereferélésnek és szórakozásnak az élményét jelentette. Hasznost a kellemessel összekötve ütötték agyon a téli esték unalmát, miközben nemcsak a nyelvük járt persze, hanem a kezük is: külön kupacokba került a konyhaasztalon a finom „pöhő" (pehely) és a lefosztott tollszár, a csupán tűzre jó „kosztonka". A háziasszony, igyekezvén kedvében járni vendégeinek, „kějtett kalács"-ot, pogácsát, süteményt tálalt a fosztok elé. Nyers vagy főzött aszalt gyümölcs került még az asztalra, no meg persze bor, előhívta az emlékezetből a helyi adomáknak a sorát, az igaz történeteket az egyszeri asszonyról, aki hurka s kolbász helyett mosogatórongyot csomagolt be disznótoros kóstoló gyanánt, s az egyszeri emberről, aki egy lakodalomban így biztatta a papot: „egyén csak, tiszteletes úr, mást nem kínálok, mer annak van esze, magáhovaló". Csendült az aszszonyok ajkán, mint ezt 1984 telén anyám tollfosztójába véletlenül betoppanva tapasztalhattam, nóta is. Ha már csendült, hát stílusosan szólt: 319