Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - III. Asszonymunkák - 2. Baromfiültetés

2. BAROMFIÜLTETÉS Hozzátartozott a háziasszonyok sokféle teendőjéhez a szérű sziszegő-hápogó, káráló-kodáló baromfihadával való törődés is. Lóról, tehénről, ökörről — nagyobb, nemesebb haszonállat­ról — a férfiak gondoskodtak, a szárnyasok körüli munka azonban egyértelműen az asszonyokra hárult, ök voltak bir­tokában, az anyáiktól örökölt hiedelmek folytán, azoknak a praktikáknak, amelyek a baromfi szaporulati képességét, tojáshozamát és egészségi állapotát igyekeztek befolyásolni. A magállomány pótlására nagy gonddal készültek. Tíz-tizen­két tyúkra hagytak egy kakast, négy-öt lúdra egy gúnárt. „Hoportyikos" — durva, egyenetlen felületű, rücskös héjú — tojásokat nem tettek fészekbe; tapasztalataik szerint gyenge, nyomorék utódok látnak belőlük napvilágot. Ügyeltek arra is, mikor ültetik meg a baromfit. Pénteket és 13-át, hasonlóan más munkák megkezdésének időpontjához, szerencsétlen nap­nak tartották. A régi öregek, követve a kalendáriumot, amely­ben a napok mellett a csillagképek is fel voltak tüntetve, „jegyre" ültettek, vallva, hogy a csillagok állása befolyásolja munkájuk eredményét. Mivel a kalendáriumok évtizedek óta nem tartalmazzák már a csillagjegyeket, a kedvező és kedve­zőtlen voltukra vonatkozó hiedelmek meglehetősen elhomá­lyosultak; annyit azonban őriz belőlük még az emlékezet, hogy „rák jegyibe nem jó űtetnyi, mer' kiszégyik a libák egymás tollát". Ha jegyre ültettek, ha nem, falum gazdasszo­nyai általában este rakták a tojásokat a fészekbe; „setítbe, hogy setítek •— fiasak — legyenek a tojások". Ennek érdeké­ben a megültetett kotlós kasát sok háznál szennyes inggel is letakarta a gazdasszony, aki a további hetekben is nagy figye­lemmel követte az embriók alakulását. Néhány nappal a kelés várható időpontja előtt szokás volt langyos vízbe helyezni a tojásokat, vizsgálva, hogy mozognak-e. Ha mozdult a tojás, fias volt; ha nem, zápnak minősült, amelyből bizony nem lesz utód. A lúdtojásokat nemcsak így, hanem „lámpázás"­sal is vizsgálták: egy hét után petróleumlámpa fényéhez emeltek minden egyes tojást, tenyérrel beárnyékolva azt, hogy meg­állapítsák, átdereng-e a héjon biztatóan egy sarló alakú fekete folt: a majdani aprójószág. Amelyik tojás világos volt, azt 317

Next

/
Thumbnails
Contents