Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - III. Asszonymunkák - 1. A konyhában

követték a kis fakád körvonalát, s amelyeket a hordó füleibe helyezett fasróffal leszorítottak, letakarták a káposztát. Egy hétig a konyhában meleg helyen érlelődött, forrt még, majd kikerült a kamrába. Télen szalonnával, kolbásszal sütötték egybe a házilag savanyított káposztát; disznó hasaljához, fejhúsához főzték, libasülthöz tálalták. Nálánál nagyobb keletje tán csak a „vegyes savany óság"-nak volt: a kisebb hordókba egészben elrakott zöld paradicsomnak, uborkának, paprikának, sárgadinnyének. Ecet, só, babérlevél, bors, víz hozzáadásával érett össze e sokféle termény olyan ízegyüttessé, melyet a „hát az valami fölsíges vót" minősítéssel emlegetnek az idősebb asszonyok. Lekvárnak a barackot, ribizlit, de leginkább a szilvát kedvelték. Négy-öt puttonnyit is kimagvasztak — „kifaggattak" — belőle. Az őszi udvar jellegzetes képe; vaslábra helyezett nagy rézüst alatt lobogó tűz; asszonyok kavargatják nyomtatott Z-re emlékeztető fával a szilvát, várva, hogy megolvadjon. Híg levét, a „ciberé"~t nagy— öt-, nyolc-, tízliteres — cserépfazekakba szedik. Sok lekvárra volt szükség; ha kapásokat fogadtak, naponta öt-hat levél „didellé"-t (barátfülét) is készítettek a gondos gazdasszonyok, akiknek tudományához hozzátartozott az aszalás is. A körtét, benne hagyva a magházat, két- vagy négyfelé vágva, az almát, kiszedve belőle a magot, nyolcfelé vágva, az őszibarackot, szilvát, cseresznyét pedig egészben készítették elő aszalásra, melyre rendszerint kenyérsütés után került sor. Szalmával leterített tepsikbe rakták a gyümölcsöt, amely a kemence enyhe melegében megtöppedt, megszáradt, majd tarisznyákba kerülve várta a telet, amikor is a háziasszony nagy fazéknyiravalót főz össze a különféle gyümölcsfajtákból, megtetézve a sokféle ízt és zamatot még a fahéj aromájával is. A kihűlt, sötétbarna lé valóságos nektárja volt a paraszti háztartásnak, a főzött aszalt gyümölcs pedig, mint mondják, mazsolával ért föl; ínyencségként kanalazgatták az asztal közepére állított nagy, közös tálból a ház vendégei is: a fonó- és f osztóasszonyok. 326