Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - III. Asszonymunkák - 1. A konyhában

amely úgy készült, hogy a tésztavakarékba sütés előtt darált tepertőt gyúrt a háziasszony. „Rettenetesen jó vót" — merengnek vissza kemence nélküli jelenükből adatközlő asszonyaim ízeire a hajdani világnak —, „rettenetesen jó" a guba is. Sütés után forró vízben kifőzték, majd túrót vagy mákot szórtak a megpuhult gubára, amely gyakori, karácsony böjtjén pedig hagyományos eledele volt a különböző tésztafélesegeket nagyban fogyasztó parasztcsaládoknak. Rétestésztából nemcsak rétest, hanem „táská"-t is készítettek az egykori háziasszonyok. Elnyújtották, az asztal lapján vékony rétegben széthúzták a tésztát; a közepére jó vastagon sült hagymát vagy pedig pirított, sóval ízesített grízt tettek. A tölteléket, éppúgy, mint réteskészítéskor, begöngyölítették a tésztalevélbe, majd tenyerük élével — „fűrészelő" mozdulatokkal — a kívánt darabszámra osztották fel azt. A táskákat forró vízben kifőzték; a lét paprikásan gyengén berántották, s készen volt máris a levesből-tésztából álló egytálétel. Kukoricalisztből is gyakran készült étel. Vízben (vagy tejben) addig főzték a kiszitált, megmosott, „pláhá"-j&tó\: apró hártyáitól megtisztított lisztet, míg sűrű nem lett, mint a tejberizs. Megzsírozták, darált tepertővel, sült hagymával ízesítették. „A' vót a reggeli. Kitěttík a tálat az asztal közepire, oszt mindenki abbó kanalászott." Nem fogyott el mind? Az sem volt baj. Beleszaggatták forró vízbe a megmaradt kukoricakását; ha kifőtt, nagy lapos tál szélére rakták, megzsírozták, majd „běhirgál"ták (besöpörték) a tál közepére, és túrót szórtak rá. Űjabb zsírozás, újabb „hirgálás" — s immár a második rétegre került túró. És így tovább, míg meg ne telt a tál ezzel a „nagyon jó gyenge" étellel, vagyis a „gancá"-val. A finomabb kukoricalisztből pedig, miután forralt tejjel s darált tepertő zsírjával megöntötték azt, „görhöny"-t: tepsin megsütött, a süteményre nemcsak fölszeletelt formájával, hanem édes ízével is emlékeztető lisztételt készítettek a hajdani gazdasszonyok. Gabona volt az alapanyaga — de nem dara, nem is liszt, hanem kicsírázott szemek formájában — a „biracs"-nak vagy „köjtés"-nek, ennek a sajátos paraszti süteménynek is, amelylyel — lévén zsírtalan — különösen a böjti időszakban kedveskedett családja édesszájú tagjainak egy-egy ház asszonya. 314