Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - III. Asszonymunkák - 1. A konyhában

mert nem árut láttak benne, mint az „elidegenedett" fogyasztó, hanem olyan terméket, amelyhez munkájuk révén meghitt, mély és személyes közük van. Közük az aratáshoz, a csépléshez; közük ahhoz, hogy a gabonából, elszekerezve az ipolyszalkai, kisölvedi, zalabai malomba, lisztet őröltessenek, amely a létbiztonság nyugtató tudatát árasztva tölti meg a kamrákban a rekeszekre osztott, lecsukható fedelű lisztesládákat. S közük volt végül a kenyérkészítésnek azokhoz a munkamozzanataihoz is, amelyeknek elvégzése szakértelmet s ügyességet kívánt meg a gazdasszonytól. Hiszen Tóth mama — így mondja anyám — hetente sütött, mégpedig kilenc kenyeret. Aratáskor, csépléskor pedig, ha sok ember kosztjáról gondoskodott, hetente kétszer is be kellett fűtenie a kemencét. „Nincsen sütnivalója..." — bugyuta, hebehurgya embert vesz célba ma már e szólás. Eredetileg azonban olyan asszonyra vonatkozott, aki a sütnivalónak: a „par"-nak, vagyis a „kovásztétel"-hez szükséges erjesztő-kelesztő anyagnak, az élesztő előtti korszak e találmányának volt híján. Házilag készítették a párt, nyaranta kétszer, olyan mennyiségben, hogy kitartson a következő aratásig. Durvára őröltették a búzát; héjáról vékony, halpikkelyszerű zúzalékot morzsoltak le a malomkövek. E „nagy korpá"-nak nevezett őrleményre forró vizet öntöttek, majd kihűlés után kelesztett nyers tésztát dagasztottak hozzá. Hagyták, hogy érjen, erjedjen; utána kis darabokat szaggatak ki belőle. Tojás alakúra, formálták a kelesztőanyagot, s száradni a „pároskas"-ba rakták. Alacsony oldalú, de hatalmas átmérőjű, nagy, kerek kosár volt e fűzfából fonott kas, amelyben időközönként többször is megforgatták a párt; ha kőkeményre szikkadt, tarisznyába rakták, s a kamrában tárolták, jólesően nyugtázva, hogy egy időre nem lesz gondjuk a sütnivalóval. Sütéshez készülve — zsúpszakajtónyit szánva egy kenyérre — fateknőbe szitálták a lisztet, majd bevitték a konyhába, hogy ott teknőlábra állítva jól átmelegedhessék. A párt — annyiszor három darabot, ahány kenyeret sütöttek — langyos vízbe tették, ázzon ki belőle az erjesztőanyag, amely nemcsak hogy a kenyérnek adott különösen jó házias ízt, hanem olyan jól kelesztett is, hogy élesztőt alig kellett használni: kilenc nagy, mintegy negyven centi átmérőjű, öt-hat kilós kenyér 311