Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - II. Faluvilág - 3. A gazdaréteg

egy pengő volt, illetőleg az állami adó tíz százaléka). Hogyan is jellemezte a jobbágyi kötelességeket 1848-ban Fényes Elek? A paraszt tartja a helységekben „a plebánust, prédikátort, ő fizeti az oskola mestert (...) mező, erdő kerülőket, pásztorokat; határbeli útjait, hídjait (...) jókarban tartani köteles..." Nos: élt tovább a községi robotnak a maradványa, a községi közmunka a polgári Csehszlovákia Ipolypásztóján is. Tavasszal s aratás előtt kidoboltatta a bíró: a határnak erre és erre a pontjára ennyi és ennyi fő rendeltetik ki, hogy kivágassanak az utakat benövéssel fenyegető bokrok, betöltessenek a kátyúk, kitisztíttassanak a kutak. Végül: a jobbágykori munkaszervezet és szemlélet továbbélésének bizonyítéka az is, hogy a középparaszt, ha csak nem torlódik össze feje fölött sürgős, egymaga és családtagjai által el már nem végezhető „dolog" (munka), nem váltja ki magát pénzzel a munkából: együtt dolgozik a fölfogadott kapásokkal, aratókkal; továbbá, hogy a föld művelését és egyéb teendőinek sorát általában a bérmunka (a pénzbeli fizetség) kiiktatásával szervezi meg: hordáskor, „gépeléskor", kukoricatöréskor, répaásáskor vállalja inkább a társas munkát, a kalákát, szellemében a faluközösség által szentesített szokásnak, mely szerint kölcsönmunka — visszajár. Sokféle nyoma maradt fenn tehát szülőfalumban annak, hogy a középparaszti gazdaréteg genezise az egykori úrbéres világba (s az annak vagyoni állapotait, birtokkategóriáit újból, még egyszer és utoljára rögzítő tagosítási korszakba) nyúlik vissza. E gazdavilág megítéléséhez tudnuk kell persze azt is, hogy az Ipoly—Garam közi termékeny területen egy hajdani jobbágytelek: egy huszonnégy holdnyi birtok nagy értéket képviselt. Nem olyan értéket persze, mint a felhalmozott tőke, amely önmagától szüli — révén a kamatoknak — a jólét adottságát és további távlatát; hanem olyan értéket, amely a beléje fektetett munka mennyiségének és minőségének arányában: a dolognak, a dolognak és megint csak a dolognak az arányában hoz hasznot csupán, ám amely biztonságot nyújtó védőkerete mégis a középparaszti létnek. Azok a volt jobbágyból szabad paraszttá előlépett gazdák, akik ezt a birtokot nemcsak megőrizni, hanem valamivel gyarapítani is tudták, jó megélhetési alapot teremtettek utódaiknak, aki296