Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - II. Faluvilág - 3. A gazdaréteg

ket aztán szerencsés módon emelt még följebb a századforduló nagy gazdasági konjunktúrája, amikor is a gabona fölvásárlási ára harminc, sőt ötven százalékkal szökött föl, s emelkedett közben a hizlalásra fogott állatok és a gyapjú átvételi ára is -— az utóbbié nem kevesebbet, mint kilencszáz (!) százalékkal. A mezőgazdasági termékek iránti fokozódó keresletnek és az átvételi árak növekedésének az eredményeképpen jöttek létre azok a tágas portákon álló, a maguk korában korszerű, módos parasztházak és a hozzájuk kapcsolódó gazdasági épületek, amelyeket korábban jellemeztem már. De hogyan alakult a középparaszti sors a századfordulótól a harmincas évek végéig? Sokféle gond-baj állta útját a további fejlődésnek. Kirobbant egy világháború, amelynek persze áldozatául esett a gazdasági élet is. A fordulat utáni pénzbeváltás nagyarányú — ötvenöt százalékos — bankjegydézsmával járt; új pénzt a régiért rosszabb arányban adtak, mint egy a kettőhöz. 1918 után a telekkönyvek a magyarországi föld- és adóhivatalokban maradtak. Űj telekkönyvi rendezésre, amely a földek minősége, valós hozamképessége alapján szabja meg az adókulcsot, az Alsó-Ipoly mentén csak a harmincas évek elején került sor. Addig sok bajuk volt a gazdáknak az adóhivatallal. Pénzt szerezni — de miből? Rét, kaszáló a századforduló Ipolypásztóján mindössze ötvenegy holdnyi van csupán. Később elfogy ez is: a két háború között ki se járt már a tehéncsorda. Hogy hová tűntek a rétek? Felszántották, hogy gabonatermesztésre hasznosítsák őket. Búzaeladás volt tudniillik a középparaszt legfőbb jövedelmi forrása. Űj szántókat feltörni a két háború között azonban nem lehet már; a terjeszkedési szándéknak útját állja a véges faluhatár. Akadályozza a hatékonyabb termelést, hogy a tagosítás óta (amely a kisebb parcellákat egybevonta) az öröklések folytán megint csak szétaprózódtak a földek. Egyegy húszholdas ingatlan ugyanennyi, sőt általában jóval több talpalatnyi, nadrágszíjnyi földre, apró parcellára szakadtan szóródik szét különböző pontjain a határnak. A század technikai forradalma eléri, ám éppen hogy csak megérinti a falut. Szecska- és répavágót, kukoricamorzsolót vásárolnak ugyan a jobb gazdák (de kézi meghajtásút, amikor a korszerűsített csehországi nagygazdaságokban villanymotorok helyettesítik 297