Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó
Hazahív a harangszó - I. Bakatörténelem - 2. Idegen országban
németül szólalt meg, annak a csajkáját a nagy szedőkanállal kiütötték a kezéből, és röhögve küldték, hogy menjen a... (...) Mire beköszöntött a tél, munkába jártunk már, Kijev külvárosába, Darnyicára. Ott volt a város vasúti rendezője, kilométerekre sínpárok, váltók, raktárak. Egy öreg népfölkelő vigyázott ránk. A frontról hazaszállított síneket kellett kiraknunk a vagonokból. Egy darab sín több mázsát nyomott, néha a talpfák is rajta voltak, így még többet. Nehéz munka volt. Egyszer sínautók érkeztek Angliából; szépen be voltak deszkázva, ezeket is ki kellett raknunk. Ehhez a munkához jöttek oroszok is, de egyikük sem szakember, ők voltak lent, mi a vagonban, ők se bírták tartani a súlyt, mi sem; a sínautó lezuhant. Nem tudom, mennyi kár keletkezett, de minket másnap a kötélgyárba helyeztek át. Kendert meg lent gere™ beneztünk, hogy ne legyen benne pozdorja, csak a szálas, rostos része. Finom, puha kóc lett belőle; tele is tömtük a nadrágunkat, kabátunkat, mert nagyon kemény volt a fekvőhelyünk. A lóistállóban se asztal, se szék, se ágy; a puszta cementen aludtunk, takaró, szalma, miegyéb nélkül. Hajnali négykor már keltünk, munkába. Éjjel se aludhattunk nyugodtan, a hideg miatt minden órában ki kellett mennünk. Egyetlen törülközőm volt, néha alattam, néha fölöttem. Ez volt a takaró! A kötélgyárban sem hagytak sokáig; megtudták, hová kerül a kóc. Egy fűrésztelepre irányítottak át. Erőnk nem sok volt; a hatalmas gerendákat alig bírtuk a fűrészhez cipelni. Ott sem dolgoztunk sokáig; a festékek meg lakkok gyorsan fogytak a raktárból. Szabad időben sakkfigurákat faragtunk, ehhez kellett a festék meg a lakk. Tíz rubelt is adtak egy-egy készletért. Bért a munkánkért nem kaptunk, segítettünk magunkon, ahogy tudtunk. De a lopás miatt kicseppentünk a fűrésztelepről is. Ki tudja, mi lett volna, ha nem jön szemlére egy öreg generális. Egy cári generális! összedugtuk a fejünket, s megállapodtunk, engedélyt kérünk a szólásra. Egy sváb barátunk kért szót; magkapta, a tábornok tudott németül. A kérésünk egyszerű volt: mi itt kényszermunkán vagyunk, fizetést nem kapunk. Nálunk a hadifogoly tiszti iskolásokat nem dolgoztatják — mi dolgozunk, de fizessenek! A tábornok 258
