Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - I. Bakatörténelem - 2. Idegen országban

koztattak bennünket, és irány Rovno vára. Naponta harminc versztet gyalogoltunk, lovas kozákok kísérete mellett. Négy nap alatt Rovnóba értünk; megtettünk százhúsz kilométert. A vár tömve volt fiatal orosz katonákkal. Lehetett tőlük pénzt szerezni, akinek órája volt, négy-öt rubelt is kapott érte. (...) Nem volt egy fillérem se, a zsoldot még nem kaptuk meg. Iránytűm viszont volt, szép sárgaréz tokban. Jól kifényesítettem, s megmutattam egy nagyon fiatal katonának. Nem mertem sokat kérni érte, csak három rubelt. Kettőt mindjárt ígért, oda is adtam az »órát«, s rohantam vissza a tömegbe, nehogy rám találjon. Jó ideig kitartott a pénz: egy font kenyér három kopekba, egy font kalács öt kopekba került. Rovnóból tovább gyalogoltunk Kijev felé. Ennivalót nem kaptunk, éltünk, amiből tudtunk. Vizet sokan az út menti árokból ittak; büdös volt és zöld, a tífusz melegágya. En nem ittam vizet, csak ha folyóhoz vagy patakhoz értünk. Pedig a kulacsom is odaveszett. Vizet akartunk húzni egy kútból. Nem volt vödre, hát zsinegre kötöttünk rá tíz-tizenöt kulacsot; az elszakadt, s a kulacsom elmerült örökre... Meneteltünk, vagy két hétig, Kijev felé. Szerencsére nyár volt; télen elpusztultunk volna mind. Ez az út körülbelül négy száznyolcvan kilométer. Kijev előtt felsorakoztattak ezredek szerint. Orosz katonai bizottság jelenlétében osztályoztak bennünket: főtisztek, tisztek, altisztek, aztán mi, karpaszományosok következtünk, végül a bakák. A tiszteket a krasznojarszki táborba vitték, minket pedig munkára; kényszermunkára, mert nem fizettek. Nevünkben egy társunk tiltakozott ez ellen, hangoztatva, hogy Ausztria-Magyarországon a hadifogoly tiszti iskolásokat nem dolgoztatják. Erre a cári tiszt azt felelte: »Az önök tisztje azt mondta, magukra mutatva: Ezek senkik! Tudom, hogy igazuk van — katonai attasé voltam Budapesten —, de ha a maguk tisztjének ez a véleménye, én nem tehetek semmit!« Így kerültünk Kijevbe, ahol már rengeteg hadifogoly volt. Egy kozák lóistállóban szállásoltak el bennünket. A priccseket már elfoglalták, akik előttünk érkeztek; csak a priccsek alatt volt hely, de ott a büdösség miatt, meg a vizelettől nedves talaj miatt alvásról szó sem lehetett. Eleinte a koszttal is bajok voltak: román szakácsaink voltak, s aki magyarul vagy 257