Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - X. A gazdasors évtizedei (1850-1918) - 2. Változások a kultúrára

1888-at írtak, amikor a csudalátni kitódult tömeg előtt tompa dübörgéssel, észveszejtő zakatolással először robogott át falumon vonatszerelvény. A masina füttye a változó, az iparosodó világ diadalkiáltásaként harsant bele a Párkánynána— Ipolyság útvonal csöndjébe, hirdetve e tájon is immár, új dalait az új időknek. A vonat a község fontosságán lendített ugyan: a vaspályától távolabb eső Alsó-Ipoly menti, Börzsönyvidéki települések fuvarozóközpontjává avatta Pásztót; munkaalkalmat is kínált néhány családfőnek, a falu mindennapi életét azonban alapjában véve nem változtatta meg. Megy a vonat, hát csak hadd menjen — gondolhatta magában a kor parasztembere múltán a csoda harmadik napjának; megy a vonat, de megy ám a szekér is: ismerős, testmeleg kis világban porzik utána az út. A masina meg idegen tájakra ragadja az embert, városi polgárok, urak világába. Másképpen ejtik ott még a szót is; fene se tudja, mily törvényekhez igazodik ott az élet. Bíróság? Kórház? A Kovács Sebestyének, a tanult urak világa az. Isten óvjon tőle! Űjság? Az meg Pereszlényi János uram birodalma! Parasztházakban a múlt század utolsó harmadában legföljebb a nemzedékek során agyonolvasott Biblia s a zsoltároskönyv jelenti az írott, a kívülről jövő kultúrát. Akárcsak a gazdálkodásban: önellátásra rendezkedett be a falu a szellem területén is; mese- és nótafákra, igaz történetek tudóira figyelve a saját kultúráját élvezte s adta tovább nemzedékről nemzedékre. Mi minden élt, virágzott, pompázott e paraszti kultúrkörben száz esztendőkkel ezelőtt, pontosan meg nem mondható. De sejthető. „Ezeket a dallokat kislyán koromba tanótam édesapámtó, mikor az ott faricskát kint, én meg mint gyerek ottan setyerkátam kürüle" — mondta adatközlő Zsuzsánna néném, aki 1894-ben született. Apja s nagyapja születési évét is figyelembe véve, nemzedékek egymásba kapaszkodó vonalán viszonylag könnyen hátrálhatunk vissza az Időbe, s fölsejlik előttünk a „rigén, de nem olyan világhírő rigen" volt népi kultúra egynéhány jellegzetes vonása; egypár darabja a folklórnak, melyet többek között az tett szükségszerűen elevenné, hogy az írás-olvasás tudománya sem volt általánosan elterjedt még. Dacára a patinás iskolának, Ipolypásztón (elsősorban a falumhoz közigazgatásilag tartozó Vilmos- és István227