Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - X. A gazdasors évtizedei (1850-1918) - 2. Változások a kultúrára

ódáját. 1862-ben Pereszlényi a mocsai református gyülekezet lelkésze lett. Tíz és fél évet töltött e kis faluban; emlékét a templom őrzi, amely az ő ideje alatt épült. Szabad idejét önművelésre és alkotásra fordítja; egyaránt műveli a szép- és egyháztörténeti irodalmat. 1872-ben Győrbe kerül, előbb öt évet lelkészkedik, majd a tanítóképző hitoktatója, míg csak pályáját ketté nem töri 1894-ben a halál. Addig azonban szorgalmasan írt, dolgozott, kutatott. „Ezrekre megy politikai, szépirodalmi, egyházi dolgozatainak száma" — olvashatjuk róla Szinnyei irodalmi lexikonában. Levelezője a Pesti Naplónak, cikkeket ír a Vasárnapi Újságnak, a Győri Közlönynek, a Komáromi Lapoknak, a Szabad Polgárnak, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapnak. Főmunkatársa s egy ideig szerkesztője a Győri Lapoknak; 1885-ben pedig a Dunántúli Protestáns Közlönyt indítja meg, s szerkeszti három éven át. A sokféle lapban számos költeménye jelent meg; közülük a Száll a madár messzi, messzi... s az Elhervadt már a gyöngyvirág kezdetű népszerű dallá lett. Könyv alakban megjelent munkái emlékbeszédek: Kazinczy Ferenc emléke Tatán (Komárom, 1859); Egyházi emlékbeszéd Kálvin János háromszázados emlékünnepén a mocsai ev. rej. sz. gyülekezet templomában (Komárom, 1864); Emlékbeszéd Deák Ferencz gyászünnepélyén (Győr, 1876); Az 1849. okt. 6-án kiszenvedett nemzeti vértanúk emléke (Győr, 1879); Kovács Pál 50 éves írói jubileumára (Győr, 1877). Kéziratban négyszáz halotti beszéd, s ami még ennél is érdekesebb: korszerű, polgárosult gondolkodásra valló két nagyobb munka: az Eszmék élete, s a Nők állása a társadalomban maradt fenn utána. S bár a lokálpatriotizmus sem mondathatja velünk, hogy Pereszlényi János a XIX. századi magyar irodalom első vonalába tartoznék, azt joggal feltételezhetjük, hogy becsült kultúrmunkása, szorgalmatos hírlapírója és szerkesztője lehetett a maga korának. Pereszlényi János esete a jobbágysorból való kitörés lehetőségét példázza. Ám rajta kívül értelmiségi pályára a XIX. századi Ipolypásztóról kizárólag csak a lelkész, Kovács Sebestyén József gyermekei léptek. Béla fia honvéd alezredesként, hadbíróként működött Budapesten; 1899-ben halt meg, egy évvel még innen az ötvenen, szívszélhűdésben. Falumban, a családi sírboltban van eltemetve. Kovács Sebestyén Lajos, 225