Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - X. A gazdasors évtizedei (1850-1918) - 2. Változások a kultúrára

tos torzításokat kellett kiigazítaniuk, olyan adókulcsot szabva, amely a föld tényleges termőképességének felel meg. Az új kataszteri térképek Ipolypásztó határából 1880-ban készültek el; az adókulcs a gazdákra nézve kedvezően alakult. Addigra — az 1867-es kiegyezést követően — megszűntek már a magyar országrészeket sújtó korábbi vámintézkedések is; a gabona- és marhakivitel lehetősége falumban is nagyot lendített a paraszti gazdálkodás kerekén, amely a XIX. század utolsó harmadában egyre inkább kezdett kimozdulni a holtpontról. Jelei? Följegyzések szerint a nyolcvanas években a hivők már drága kegytárgyakat: kelyhet, keresztelőtálat, boroskancsót, Űr asztalát képesek ajándékozni az egyháznak. 1886-ban újrazsindelyeztetik a templomot, régi deszkamennyezetét újjal cserélik föl, javíttatják romladozó falait. Két évvel később — kettőezer-négyszáz forintokért — a lelkészlakot hozatják rendbe. Ugyanekkor bővítik, csinosítják a tanulóházat. Nemcsak a falu lakossága növekszik (s éri el 1881-re a 937 főt); gyarapodik maga a település is. Lakóházainak száma ekkor már százharminchét; negyvennyolccal több, mint volt 1852-ben. A század végére a jobbágylétből gazdalétbe átlépő Ipolypásztó népének, úgy tűnik föl, hosszas útkeresés és tapasztalatgyűjtés után sikerült beilleszkednie a kapitalizálódó mezőgazdasági termelés rendszerébe is. 2. VÁLTOZATOK A KULTÜRÁRA Dacára a szabadságharc leverését követő zavart állapotoknak s a nem könnyű gazdasági helyzetnek, falum iskolája az egyház- és faluközösség áldozatvállalásának köszönhetően a XIX. század második felében is folyamatosan oktatta a cseperedő nemzedékek sorát. Tanítója 1848—1851 között Nyitrai Károly volt; keze alatt hetven-nyolcvan nebuló tanult. Őt a zselizi származású Kálnay István követte a katedrán; négy éven át állt ott negyvenhat fiú- és negyvenegy leánygyermek figyelő tekintetében. Utódja Dely János rektor úr lett; 1855-től több, mint fél századon át oktatta a betűvetés tudományát, nem szűnő reményével a falusi néptanítónak, hogy ő lesz majd ama bizonyos lámpás, melynek fényénél a parasztgyerekek 223