Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - X. A gazdasors évtizedei (1850-1918) - 1. Jobbágysorból gazdasorba (1850-1880)

kívüli birtok részletekre vonatkozó észrevételeiket s megállapodásukat a bíróságnak írásban elő fogják terjeszteni részletes mérnöki utasításul szolg álandókat, meg nem állapodhatás esetében az eljáró tek. bíróság elhatározatának alávetvén magokat. Mely egyezség felolvastatván aláíratott. — Kelt Ipoly Pásztón, Martius 23. 1863 évben." Az uradalmi- és gazdaföldek elkülönítésével az Esterházyak évszázados ipolypásztói befolyása megszűnt. A gazda függetlenné vált, a maga ura lett. Földjei, melyek korábban szétszórva feküdtek a határ különböző pontján, most egy tagba vonódtak össze, lehetővé téve a korszerűbb vetésforgót, a „modernebb" gazdálkodást. Egy eszményi jobbágytelek a tagosításkor huszonöt holdból állt. (Volt féltelkes jobbágy ennek a felét kapta; és így tovább.) Ebből egy holdat belsőség, tizennyolcat szántó, hatot rét tett ki. Kenderest, káposztást, szilvást is kaptak a gazdák „mellékföldként". Biztosította számukra a tagosítás a legelőjogot; részt juttatott nekik az erdőből, amely korábban a földesúr tulajdona volt. A szőlőváltsággal megszabadultak a kilencedtől, önálló borosgazdává válhattak. Űj lehetőségek tárultak fel a paraszti munka minden területén; a jobbágylét hosszú-hosszú évszázadai, függősége, kiszolgáltatottsága után az önállóság mámora... Amelybe vegyült gond, baj, keserűség is jócskán. Mert az önálló gazdává válás magával hozta azt is, hogy vállalni kellett a kapitalizálódó kor szabad versenyét. A könyörtelen harcot, amelyben állva az maradt csak, akinek pénze, pénze és megint csak pénze van; kuporgassa azt össze bár krajcáronként, az önmagának végzett robot verejtékében. Pénz kellett volna hát a zsellérből lett kisgazdának, hogy földjét gyarapíthassa. A volt egész telkesnek, hogy gazdaságát korszerűsíthesse. Az uradalmakkal szemben, melyeken a század utolsó negyedében kezdenek már megjelenni a modern vasekék, gőzcséplők, járgányok, lovas szénagyűjtők, a parasztgazdaságok nem állják a versenyt. A jobbágykor eszközeivel és módján művelik a földet. Gazdaságtörténészek adatai nyomán tudom: 1871-ben Hont megyében az ekék harmincöt százaléka teljes faeke; a parasztgazdaságokban még a félvas eke is a század végén kezd csak 221