Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - IX. A szabadságharc évei (1848-1849) - 3. Amiről egy sírkő mesél

nak. Ragályos betegségként terjed a félelem, a bizonytalanság, bizalmatlanság; bacilusát, a besúgást, az osztrákok igyekeznek minél szélesebb körben terjeszteni. Gazdaságilag nagy terhet ró a megyére az osztrák katonaság ellátása. Az új hatóság ötezer mázsa széna beszolgáltatására kötelezi a megyét. A német a megszabott mennyiségen túl is fosztogat, prédál, rabol. Ellenértéket biztosító nyugta nélkül veszi el, amire éppen kedve támad. Élelmet, gabonát, ökröket. Hivatalnokok szállják meg a falukat, hódolati ív aláírására kényszerítve őket. 1849 októberében, baljós jelenésként, két hatalmas, béklyókkal megrakott szekér gördül át Ipolyságon Pest felé. Nyakravalóval a hazafiaknak — így mondja a német. Vérfagyasztó hírek érkeznek a megyébe halálos ítéletek ezreiről, örökös várfogságra ítéltek tízezreiről. Bitó várja a bujdosásban elfogott volt honvédeket, akik nem hajlandók arra —- micsoda torz vigyora a bosszúálló történelemnek! —, hogy jelentkezzenek a kijelölt helyen (vidékünkön Léván), ahol is az osztrák hadseregbe sorozzák őket, hosszú évekig tartó, irgalmatlanul kemény katonaidőre. Választhatnak: vagy a császár kenyere, vagy a bitófa. Haynau nem bánik kesztyűs kézzel a magyarral. Ilyen gondok emészthették a volt pásztói honvédeket is. De sokszor juthatott eszükbe falubelijük, Hajdú Lajos. Elesett szegény, de tán még ő járt a legjobban... Halálra, a szabadságharc honti vezető egyéniségei közül tudtommal, senkit sem ítéltek. Börtönt azonban többen szenvedtek. A hatvani, váci, győri, komáromi, Vág menti, debreceni csatákat végigküzdő Pongrácz István honvédtábornok Világos után három évig sínylődött az aradi fogházban. Ugyanez elől a másik Pongrácz, László, Hamburgba, majd Párizsba menekült, s húszévi emigrációja alatt bőven jutott ideje el-eltűnődni, miképpen vette be csapataival a budai vár mellvédjeit... Volt üldöztetésben, zaklatásban része falum rebellis lelkészének, Kovács Sebestyén Józsefnek is. A volt nemzetőr kapitányt, Hont megyei kormánybiztost, a debreceni kormány bizalmasát, aki az összeköttetést a kormány és Komárom legendás vára között fenntartotta, Világos után tömlöcbe vetik, s kötél általi halálra ítélik. A bitótól való megmenekülésének története változtatás nélkül beillenék egy Jókai-regénybe. Volt Kovács Sebestyén Józsefnek egy öccse, Endre (1814—1878), 213