Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - VIII. Felgyülemlő feszültségek (1828-1848) - 1. Egy összeírás tanulságai

bé Harangozónak az Ekklésiától a' fent írt Napon és Esztendőben. 1. Minden Urbariális és Vármegyei szolgálatoktól ment. 2. Minden második Esztendőre van 3 Kilás Szántó Földje az Ekklésiától, melly a Harangozok Számára használtatik, és háromszori meg Szántását az Ekklésia viszi véghez. Arra is igéri magát a' Szent Ekklésia, hogy azon Esztendőben, mellyben vetése nem lészen az Ekklésiától, de magának lejénd, vagy actu vagyon is szántó Földje, annyi Capacitasút, mint a' mostani Harangozás Föld, azt is háromszor meg szántattya. 3. Conventio Buza Szedéskor, mindenkor adódik néki 3 Kila gabona. Ha pedig bővebben adja a jó Isten a' terményt, neki is több adódik. 4. Mind maga, mind a' Napa, a' Portiótól szabad lészen. 5. Az Eleiről reá maradott, de most zálogban levő Réteknek, Szántó Földeknek ki válthatását a Bírák ott, a' hol illik, eszközölni fogják, ugy mind az által, hogy a' Birák is ezen pontokat ugy fogják tellyesiteni, 6. Ha ő is, Zalabay István, ezután a' szokott harangozásokon kívül minden nap Délben, a 12. órát meg harangozza: mind azért, hogy óránk nem lévén a' Toronyba, minden tudja, mikor van dél, és dolgait a' szerént tudja intézni; mind azért, hogy a Méltóságos Uraság dolgán levő Népség is tudja meg, a' Munkától való meg szünésnek rendes idejét, a' Nép után feli Vigyázókkal edgyütt." Egy évvel később — mintegy annak bizonyítékaként, hogy elzselléresedni könnyebb volt, mint e létformából kivezető utat találni — ezt olvashatjuk: „A' tavalyi Harangozó Zalabay István, ámbár hirtelenkedvén hivatallyáról le mondott, de azután nyomósabban meg gondolván, hogy jobb néki a' Harang kötelét fogni, mint Vonó marha nélkül. Sessiót vállalni, az előbbeni fizetése mellett meg maradt Harangozónak." A zselléresedés folyamata, amelyet a kései hűbéri társadalom egyre éleződő osztályellentmondásai hívtak életre, falumban egy emberöltő alatt rendkívül nagyméretű volt (1770: tizenegy, 1828: harminchét zsellér). A telkes gazdák száma az 1770-es negyvenháromról negyvenkilencre emelkedett, mérsékelten nőtt. Szőlő, szántó, rét, állatállomány van a kezükön; 195