Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - VIII. Felgyülemlő feszültségek (1828-1848) - 1. Egy összeírás tanulságai

Fellendül a lótenyésztés is. Ahhoz képest, hogy a jármos ökör is sok a faluban, a lovak száma meglehetősen nagy (hetvenhat). Valamennyi három évesnél idősebb, jól fejlett, szép állat. Hogyisne volna az! Szolgabirák tartoztak szigorúan ügyelni arra, hogy a nép a gyenge csikókat be ne fogja, idő előtt el ne nyomorítsa. A honti lótenyésztésben, élükön Füzesgyarmattal, a Garam—Szikince közi falvak s az Alsó-Ipoly menti községek jeleskedtek. Szalka mellett Ipolypásztó is, ahol jó gazdának ez időtől fogva tartják azt, akinek szép marhái, ökrei, tinói, szemrevaló tüzes lovai vannak. A parasztember eredendő állatszeretetén és rátartiságán kívül erősen alakíthatta ezt az érzést az a nem elhanyagolható tényező is, hogy vásárokon az állatok jó pénzért keltek el, kárpótlást nyújtva némiképpen a kimerülőfélben levő, sok munkával járó szántókért. A gazdasági állapotok vázolása után vessünk egy pillantást falum társadalmi rétegeződésére. Mesterember három akadt itt: Joannes Márton községi kovács, a neve után ítélve valószínűleg szlovák Paulus Motika takács, továbbá Joannes Vanyik, aki — aláhúzva mintegy, hogy falumban a marhatartás jelentősége ez idő tájt megnőtt — 1828-tól űzte itt a mesterséget mint mészáros. Évi haszonvétele, mivel az uradalomnak tized fejében tizenhat forintot fizetett, jelentősnek mondható. Hármójukon kívül a lakosság őstermelő. A földműves napszámmunkából élő zsellércsaládok száma harminchét. 1770-hez viszonyítva ez több, mint háromszoros növekedést mutat. A népes réteg — szántót nem bírván, állattartásra rét híján nemigen vállalkozván — kicsinyke szőlei jövedelmére szorul, szolgának szegődik, a földesúr majorsági földjein végzett bérmunkából él. Egyetlen kaszásnak a napi munkájáért huszonnégy dénárt fizettek az idő tájt; a szegődményes béres napi kaszálási díja tizenkét dénár volt. Áldhatja az Istent, aki községi szolgálatot vállalhat. A zsellérlét szorítójában — ha belőle ki nem törhet is — mégiscsak könnyebben maradhat fenn. Hogy mutatja föl ezt, visszavillantva az idők mélyéről, egy tükörcserépnyi életdarab ? „Harangozó Ifjú Zalabay István dolgában — olvassuk egy 1817-es jegyzőkönyvben — Ekklésiai Gyűlés tartatott. — Melly szerint, ő ezen alább írott Fizetés mellett állott és állíttatott 194