Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - VII. Sallay György prédikátor faluja (1800-1828) - 2. Egy kis illem- és erkölcstan

ban táncolókra, mulatozókra — Z. Zs.] veszekedőkre, másokat rágalmazókra, betstelenítőkre, engedetlenekre, magokat a Templomban illetlenül viselkedőkre és egyéb rendetlenségeket gyakorlókra nézve, azoknak meg fenyíttetésekre a Templom mellett Kaloda legyen jel állítatva." Mivel a kaloda nem az egyház hatalmát jelképezi, hanem a bíróét, ejtsünk néhány szót falum közigazgatásának korabeli módjáról is. Ennek alapja Ipolypásztón a reformáció fölvétele óta az egyház, illetőleg a falut képviselő bírói-esküdti testület teljes jogegyenlősége volt. Ez a demokratikus hagyomány a XVII. században is folytatódott, sőt érvényben maradt a hűbéri korszak alkonyáig, 1848-ig. Miből állíthatjuk ezt ily bizonyosan? Abból, hogy régi egyházi iratokban, nyugtákban, elszámolásokban, vásárlási jegyzékekben a község ügyes-bajos dolgainak intézőjeként váltakozva szerepel hol a prédikátor, hol pedig a bíróvá vagy esküdtté előlépett jobbágyok neve. Az esküdteket a falu választotta meg. A bíróválasztás menete az 1770-es urbárium óta kissé bonyolultabb folyamat volt. A földesúr, mivel „ellenzéki" bíró nem lett volna számára kívánatos, magának tartotta fönn a jogot, hogy a bírói tisztségre méltó személyeket kijelölje. Három bírójelöltet nevezett meg; a faluközösség közülük választhatott. A bíróválasztás időpontját a XVIII. század végétől a katonai évvel hozták összhangba, vagyis novemberre időzítették. Az esemény nagy ceremóniával járt. A tisztségéről leköszönő bíró átadta az újnak a hatalmat jelképező bírói pálcát, a falu pecsétjét, iratládáját. Mindezt a régi közélet kutatóitól tudom. Azt viszont, hogy a templomban összegyűlt sokaság előtt milyen esküt tett az új bíró, egy 1828-as szövegből: „Én, N. N., újonnan választott Pásztohai Bíró, Esküszöm az Élő Istenre az én igaz hitemben (...), hogy az én bírói Hivatalomban és tisztemben, igazán, híven, serényen, szorgalmatossan és tiszta Lelki esmérettel fogok el járni, a Tekintetes Ns Vármegyéhez, nem külömben a Méltóságos Urasághoz is, engedelmességgel fogok viseltetni; a közönséges dolgot mindenkor a' magam különös dolgainak eleibe teszem, a Hellységnek javát és akárminémű Jövedelmét magam hasznára nem fordítom, sem el nem vesztegetem, sem másoknak el vesztegetni nem engedem, ha nem mindenben 186