Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - I. Bevezetés egy falutörténetbe - 2. Prehistória- avagy miről mesél mélye a földnek?

a fölöttes iskolai szervnek, amelynek jóvoltából a helyszínre érkezett Jan Eisner, a neves pozsonyi régésztanár. A leleteket igen értékeseknek találta, s megbízta a kántortanítót, folytassa az ásatást. Menyhár János több, mint tíz sírt vizsgált át. Különböző korokból származó leleteket talált bennük, melyeket aztán Eisner doktor és Baker Béla, a Selmecbányái múzeum igazgatója, régiségük alapján három időrétegre osztottak. Az egyik éppen a bronzkor kerámiakultúráját képviseli. Tárgyai: egy korongon formált, grafitos anyagból készült, égetett, dísztelen agyagedény, szája szélén két apró füllel, oldalán négy dudorral; egy hasonló anyagból készült, de kézben gyúrt, égetett agyagtálacska. A két tárgy a Selmecbányái múzeumba került; néhány további lelet pedig: a zalabai határban talált égetőkemencéből előkerült szép grafitos edények, csonttűk, használati tárgyak az ipolypásztói iskola régiségtárába, melyet Menyhár János alapított és gazdagított egy amatőr régész igazi szenvedélyével. (A régiségtár 1944—45 telén, a front alatt szóródott szét, amikor falum lakóit biztonsági okokból elmenekítették. A sok-sok értékes anyagnak ekkor veszett egyszer s mindenkorra nyoma.) A feltárt sírokat, melyeknek tájolása kelet-nyugati irányú volt, az előbbi oldalon barnára festett fallal, amely felé a halott arca nézett, a sikeres ásatás után betemették; nyomukat, a régi kort idézőt, benőtte azóta a fű... Az ipolypásztóihoz csatlakozó zselizi, tergenyei, kissallói, ipolyszakállosi leletek alapján azonban joggal állítható, hogy Hontnak ez a része az újkőkortól fogva folyamatosan lakott hely volt. Az őstörténet utolsó szakasza többek között a keltákat, e hatalmas, művelt indogermán törzset hozta erre a tájra. Időszámításunk előtt háromszáz évvel meghódították a Duna, a Garam és az Ipoly mentét. A régészet tanúsága szerint falakkal körülvett városokban éltek, fejlett kereskedelmük, vasmegmunkálásuk, kézműiparuk volt. Mesterségük egyik jeleként Ipolypásztón egy urnát hagytak maguk után, amely a besztercebányai múzeumba került. Forog, forog az idő kereke; más korokról — már a mi időszámításunkról — és más népekről vall a régészet számára jól olvasható könyv: az anyaföld. Az I—IV. század közti időkben újabb indogermán törzsek: kvádok és markomannok ve15