Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - I. Bevezetés egy falutörténetbe - 2. Prehistória- avagy miről mesél mélye a földnek?

szik birtokukba a Vág, a Nyitra, a Garam és az Ipoly mellékét. Itt jártukat falum, mivel az Ipoly folyó neve állítólag az ógermán Eipelhöl ered, nevében is, földjének mélyében is őrzi, A kvádok építették azt a hatalmas védősáncot, amely a kéméndi, bényi földvárakban maradt meg legépebben, de amelynek nyomai régebben föllelhetők voltak az Alsó-Ipoly mente vonalán is. A vonal Helembától Lelédig égetett agyagból készült; onnan cölöpsorok közé vert földfalban folytatódott egész Pásztóig, s az ottani határ déli részén, az Istvánmajor tájékán körsáncban végződött, amely az Ipolyra futott rá. A védővonal egyéb szakaszainak nyomai szakállos és Lontó határában is feltűntek valaha, sőt a Búr-patak völgyében egészen a selmeci Szitnya hegyig húzódtak. A kvádok hatalmát nemcsak ez az óriási munkát föltételező védővonalrendszer tanúsítja, hanem az is, hogy négy évszázados ittlétük alatt gyakran háborgatták a Duna túloldalán fekvő, erős Pannóniát, amely római légiók fennhatósága alatt állott. A két harcias nép döntő csatájára az i. u. 174. évben, a Garam és Ipoly torkolati táján került sor. Az ütközet, melyben a rómaiakat Marcus Aurelius, az ókor filozófus császára irányította, a kvádok vereségével ért véget Utánuk rómaiak uralták tehát e tájat. A Dunától északra kiterjesztett birodalmuk határvonala, a limes, a Garam és az Ipoly mentét követte; a két folyó közötti síkságon pedig az erdőségekig, a hegyek lábáig nyúlt föl. Ipolyvisken őrtornyukat hozta felszínre egy ásatás; az ipolypásztói régiségtárban pedig, Menyhár János közlése alapján, számozott és betűjelekkel ellátott tégláikat őrizték, melyek az Aquincumba (a mai Budára) vezető római útból származtak. A rómaiak hatalmának hanyatlása után szláv településnyomok vallanak a gyéren lakott Ipoly mente és Börzsönyvidék népességéről. 1957-ben, a temető vasút felé eső részén, a mázsaház körüli földmunka során egy korai szláv (VI—VII. századra keltezhető) urnás sírt találtak falumban. Díszítés nélküli, kézben formált, megrongálódott hamvveder került elő, el nem égett csontmaradványokkal és két vaskéssel, melyeket erősen kikezdett az idő. A szlávok e táji felbukkanásával párhuzamosan egy hatalmas lovas nomád nép özönlik be a Kárpát-medencébe: az 16