Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - I. Bevezetés egy falutörténetbe - 2. Prehistória- avagy miről mesél mélye a földnek?

1799-ben Vályi András — „ .. a' természetnek minden javaival megáldatott, első osztálybéli". Keleti része sík területként fut rá az Ipolyra; a nyugatin az Ipoly—Garam közi földhát lankái hullámzanak. A pásztói határ tengerszint fölötti magassága 112 és 202 méter között váltakozik; síkból szelíd, teraszos völgyvidékbe megy át a táj, amelyben a két különböző térszíni forma szép, harmonikus rendben egészíti ki egymást, helyet adva rétnek, legelőnek, szántónak, szőlőnek, hajdan igen gazdag •— őzet, szarvast, vaddisznót, apróvadat mindmáig is kínáló — vadvilágnak, folyójában halnak, mocsaras tavaiban, mint a szájhagyomány tartja, még édesvízi teknősnek is; mindannak, amire vágyott volt hajdan az ember. Aki már az őskor hajnalán felbukkant e tájon. Vall róla mélye a földnek, meg-megmutatva olykor rejtett tárgyait, föltárva féltve őrzött titkainak egynémelyikét. 2. PREHISTÓRIA — AVAGY MIRŐL MESÉL MELYE A FÖLDNEK? Ipolypásztó legrégibb településnyomai a neolitikumba: az újabb kőkorba, az időszámításunk előtti V—II. évezredbe nyúlnak vissza. A kor tanújelét: egy szépen csiszolt kőbaltát gyermekkoromban nagy áhítattal bámultam meg magam is. Régész barátom szíves közlése alapján azt is tudom, hogy az itt talált edények az úgynevezett „zselizi csoport" s a „lengyeli kultúra" népének ősi életéről vallanak. Kerültek elő kőkori leletek Szobról, Helembáról, Kiskesziről, Bélről, Szakállosról, Viskről, Pereszlényből, Ipolyságról is, tanúsítva, hogy az Ipolynak ezen a szakaszán már a történelem előtti időkben szívesen telepedett meg az ember. Az i. e. 1900—900 között virágzó bronzkorszak, melynek kezdetén előbb a rezet, majd a réz s az ón ötvözetét használták eszközök, fegyverek anyagául, ugyancsak föllelhető az ipolypásztói anyaföldben. 1932 nyarán az egyház kántortanítói lakás építését tervezte a templom mögötti üres, akáccal beültetett telken. Talajszabályozás közben került csákány alá egy urnaszerű agyagedény (amely megsérült) s egy tálacska. Menyhár János községi tanító a leletről azonnal jelentést tett 14