Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - VI. Képek a "második jobbágyság" korából (1711-1800) - 2. A jobbágyvilág panaszai

Hogy az Ur Isten Szerencsés hosszú élettel és kívánatos fris jó egésséggel áldgya a' mi Mlságos Herczeg Urunkat Szivbül kivánnyuk Méltóságos Örökös Urunk! Mivel sok rendbéli nyomorúságinkat haszontalan nékünk másnak jelentenünk, hanem kívántuk a' mi Kegyelmes Urunknak ezen esedező Instantiánkat le borulással bényujtani, kérjük is a' mi Mlsgos Urunkat méltóztassék minket szegény örökös jobbágyit meg halgatni. Elsőben jelentyük Hogy mivel Istenben el nyúgodot Mlsgos örökös Palatínus Urunk Malmunkat Kocsmánkat kezünknél meg hagyta a Szegénységnek jobban való meg maradásáért bizonyos summában, De már most mind Kor csórnánk és malmunk el vétetett, a' melynek jövedelmecskéjével segítették meg maradásokat helységünknek Szegény lakosi. Ismét annak előtte Lévára Szolgáltunk öszi és Tavaszi Szántást ott tettünk, azért mivel Szántó földbül Szűkös vólt határunk; Már most házunk után való Szántó földeink el vétettenek, a' melybül is kenyerünk lett volna, a' mely földekben 600. Posoni Szapu gabona el vetődik; Ezeken kívül ennek előtte való Ispán Csepregi István, a' mely Tábla földeket birt és usualt, azokban is bévetődik 80 Posoni Szapu, mellyeket is az előt a' Szegény Jobbágyság birt és usuált. Annak előtte a' Midőn Mlsgos Urunknak Gabonáját arattuk, mind ételünk s mind arató részünk meg vólt; Most már sem ételünk, sem tized részünk ki nem adatik, hanem éh s rész nélkül vagyunk, két két személyt kell egy háztúl ki állítanunk, és így a' magunké hátra maradván, Szeme el hűl, a Szalmáját arattyuk utóllyára. Az Felettébb való Szolgálat meg nem Szűnvén, annyira jutót a' Szegénység, hogy meg maradása Sokaknak kécséges, mivel a Szegény Lakossaink közzül felének is nincsen kenyere, Sok egy falatra Sem virrad. Az nagy Portiot is nem tudván mibül ki fizetni, Szép réttyeinket kintelenittetünk ideig el zálogolni jövendőben való ki váltásnak reménységével. Nem tudhattyuk nyomorúságinkat Sem mind le irni sem nyelvel meg beszélni, és Mlsgos Urunknak is Molestumot tenni továb nem akarván. Hanem ezeket meg tekintvén Mlsgos Örökös Urunk, mint könyhullatással bényujtot esedezésünket, az Isten Szerelmé116