Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Hajnali vallomás

Tenger Én a tengert nem láttam sohasem, mégis itt fekszik forró szívemen. Hallgatom éjszakákon át a végtelen vizek jaját. Költészet Egy bús rigó dalolt neked, egy bús rigó, bolond madár. Gyakran még most is azt hiszed, az a holt rigó visszaszáll. Cseresznyefa Cseresznyefa. Elnézem vézna testét: terem-e még jövó're cseresznyét? Szikes földre vetette árva sorsa, virágba borul így is — haldokolva. Esti bánat Leszállt a nap, kihűlt a szürke ég, a fáradt ember lehajtja fejét. A szerelem most csillagot keres, nem tudja még, hogy azt sem érdemes. Erkölcsbiró Aki erkölcsöt prédikál, nem lesz belőle bölcsek bölcse; azért virágzik, nézd, a fa, hogy megteremjen a gyümölcse. 87.