Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Hajnali vallomás

Tükör Aki gyakran néz a tükörbe, végül is megtetszik magának. Érdekes: megfér az emberben mind a valóság, mind a látszat. Emberi színjáték Mennyi álrészvét, sunyi bizalom! Mosolygok rajtuk, magamat csalom. Mosolygok, bárha fogam csikorog, olyan ez, mint halnak a horog. Aprópénz — Tehetségedet aprópénzre váltod! — pirongatnak az elpártolt barátok. — Nem váltanám, ha többet fizetnének, de mit tegyek! Én aprópénzből élek... Önbiz tatás Lökd fel magad a mélyből, keserű kövek közül, a hallgatag homályból. Itt fent, ha nem is a derű, a kénes bosszú legalább világol. Egy kés Egy kés fekszik az asztalon; a penge kacérkodva nevet a szemembe. És mintha szajha biztatna az ágyon, cinkosán súgja: ne tétovázz, barátom! 88.