Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Hajnali vallomás

Márvány és virág A temetőben márvány és virág, a sírköveken festett cipruság. Olvasd az írást, minden kő beszél, csak az a szótlan erre, aki él. Levélhullás Vetkeznek már a jegenyék, a fűz is elhullatja lombját, de fáradt életem, nagy ég, mikor vetkezi le gondját?! Este Este, ha minden elpihen, tenyerembe hajtom fejem, s az embert, aki bennem lázadt, megejti a szelíd alázat. Város Város. Fekete, bús kövek, kőfalba zárt nehéz szívek. Botladozom itt betegen, szegény, hazátlan idegen. Öregség Mily fájdalmas megöregedni, mosolyogni csak, nem nevetni, színlelt bölcsességgel, remegve várni a végső fejezetre. 86.