Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Hajnali vallomás

Egyedül Erdei tisztás. Fény. Gyűszűvirág. Frissen lakkozva ringanak a fák. Fekszem a fűben boldogan, hanyatt, harmatként hull rám minden pillanat. Szürke árnyék A boldogság harsányan énekel, de a bánatra senki sem felel. A bánat szürke árnyék, téveteg botorkál havas sírdombok felett. Virágok sorsa Dombok szelíd hajlatán ezer virágbóbita reszket és ragyog, fényből fakadtak, fényben égnek el, megosztozva egyfajta végzeten. Hal a homokkőben A homokkőben a lét emléke él: egy őskori hal finom művű váza. Most fölsajog félmilliárdnyi év: lét a nemlétet fennen magyarázza. Lövés az erdőn A vad még egyszer felcsapott, ahogy kilőtték szeméből a parázs napot. A szűz lét csodája volt ő, eleven; most rőt tajtékban fekszik a gyepen. 85.