Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Gyalogút

HOVÁ? Körülgyűrűz az időtlenség, a hatalmas úr, a fekete fenség. Ezer karja van, millió karja van, süket szörny, nem hallja jajszavam. Mért törte be kis életem üvegjét, mért szórja rám hamvát a nemlét? Mért kiáltok ki önmagamból, mért fuldoklok önnön szavamtól ? Mint aki nehéz álomból kel fel, csordultig vagyok félelemmel. Nagy árnyak rejtőznek a napban, készül az éj az öntudatban. Szárnyait szétteríti hosszan, űzi a fényt a fák felett. Jeget perget a csillagokban, vajon most már hová vezet ? • 1968 45